NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

3.rész Csapatok

Minato:

       - Hiruzen talán átkellene gondoljuk, hogy ...

      - Nem erről szó sem lehet! Haruno Suzaku nem élhet ebben a faluban! 

      - Értem én régi tettei nem hatalmazzák fel, de mi van ha megváltozott? Mi van ha igazat mond és csak lányának szeretné megmutatni a falut? 

      - Nem változott meg... - Hiruzen az ablaknál állt és kifele nézett, gondolom végig akarta kisérni tekintettel, ahogy elhagyják a falut. - Egy ilyen ember, mint ő sosem változik!

     - 18 év telt el azóta, tényleg azt gondolod, hogy ennyi év után visszajönne és nem bánt meg semmit? 

      - Pont ez, hogy 18 év után érkezett csak vissza, ez az amiért nem hiszek neki. Figyelj Minato rendben beszéljünk róla, tárgyaljunk egy kicsit, de nem hiszem, hogy bárki is mellette állna. De te vagy a Hokage, a végső szó a tiéd, ha mellette állsz, ha visszaköltözik mindenért te kell vállald a felelősséget.  - ezzel meg kiment ismét magamra maradva az irodámban.

Szóval Suzaku Haruno, akiről annyi mindent hallottam, akivel egykoron versenyeztünk, hogy ki lesz az erősebb, akivel régen összehasonlítottak, aki maga a Harmadik által is volt tanítva. Letért a jó utról, elküldték Konohából és most visszatért. Nem ismerem az egész történetet, sosem világosított fel senki róla, sem a Harmadik, sem vének, akik ismerik az egészet. Mint valami veszélyes, titkos ügyet.  Akkoriban elsimitották a dolgokat és elfelejtette mindenki, hogy egykoron mi volt. Csak Hiruzen nem, szerintem magát hibáztatta az egészért. 

Gondolataim menetéből kopogtatás ébresztett fel:

     -Tessék?! Bejöhetsz! - kifujtam a levegőt és előttem heverő lapokra igyekeztem visszarázodni. 

     - Szia apa! Zavarlak? - fiam lépett be rajta.

     - Szia! Dehogyis, rád mindig van egy kis időm. - bár most részben azért is örültem, mert így elterelheti a gondolataimat, volt egy olyan érzésem, hogy jobban elfogja mint a papir munka. - Van valami gond? Vagy izgulsz az éjjeli őrjáratozásért? - felálltam és fiamhoz léptem vállára téve a kezem.  - Ez normális, de hidd el, hogy minden rendben lesz.

     - Köszönöm! De nem izgulok. Csak megakartalak látogatni, hiszen már két napja későn érkezel haza és nem találkoztunk. Minden rendben?

      - Sajnálom, hogy aggódsz miattam, de minden rendben van. 

     - Valóban? - bólintottam. - És kik voltak azok akik itt voltak? Nem ismertem őket, de úgy láttam, hogy innen jönnek ki.

     - Akik itt voltak? Aj, az három férfi? Esőrejteki ninják  csak egy üzenetet adták át. Nem fontos... Öhm és a többiek? Sasukéék is izgatottak az őrjáratozásért? Remélem, hogy nem jár a fejedben, hogy megtudd ki lesz a felügyelő tanárod vagy megtudd, hogy ki lesz a többieknek. 

Bár évekkel ezelőtt nem volt ilyen, hogy felügyelőt tenni az újoncok mellé, pláné őrjáratozáshoz, a tanács nagy része eldöntötte, hogy mégis hozzuk be, mert sosem lehet tudni és attól tartanak, hogy újra kirobban egy komolyabb konfilktus. De egyet értettem velük teljes mértékben, valamiért nekem is manapság rossz előérzétem van, ez a nagy csend sozkatlanul fura volt.

     - Nem dehogy... de ha már itt tartunk... - nézett rám fiam kutyus szemekkel, elnevettem magam.

     - Lehet, hogy ez anyádnál müködik, de nálam nem. Szürkületkor majd megtudjátok, hogy hányan lesztek, ki lesz a vezetőtök és merre mentek. Addig birjátok ki, nincs sok hátra.