NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

30.rész Vörös chackra

Sakura:

    - Azt elárulod, hogy mit fogunk keresni a könyvtárban?

    - Oh, igaz azt még nem mondtam el , ugye?! - néztem a srácokra, akik bólogatni kezdtek. Fél szemmel Narutora pillantottam, aki mintha bizonytalanul de jelezte, hogy áruljam el. De ez nem az én feladatom, tudom, hogy nem szívesen beszél róla. - Apám használni akarná a Konoha falu bijuu-ját, reménykedem, hogy valahogy megtudnám állítani. Emlékeztek azokba a kézzel írt naplokban, egy Jinchurikii-é volt. Talán valami megoldást kapok, hogy állítsam meg...

    - Hahaha! - nevetett fel hangosan Yahiko. - Először megakarsz állítani egy háborut, most meg egy hatlmas szörnyeteget? Hát Sakura, nem tudom mi lett veled az elmúlt időszakban de...

    - Ha nem tetszik valami még mindig vissza lehet fordulni. - Yahiko felemelte a kezeit jelezve befejezte.

Nemsokára meg is érkeztünk a könyvtárhoz. Senki nem volt benne. Ez egy elhagyatott könyvtár, amióta csak az eszemet tudom, sosem jártak ide. Pedig tényleg nagyon sok könyv volt itt. Nem értettem, hogy miért? Miért nem használja senki. Sosem kaptam meg ezt a választ. Mindenki kivette a részét a keresésből. A naplót kerestük. Bár volt sok más könyv, amiben megemlítették a Jiinchurikit és Bijuukat, nekünk most a leghasznosabb a napló lenne. Órák teltek el, ahogy kerestük.

     - Szerintem itt nem lesz semmi! - adta fel legelőször Yahiko.

     - Itt kell legyen! - estem neki egy újabb polc végig nézésének.

     - És ha valaki elvitte? Rég voltál erre fele lehet, hogy volt itt valaki és megtetszett ez a könyv neki. Nem nagyon őrzik ezt a helyet.

     - Pont az, hogy nem nagyon használják ezt a könyvtárat. És amúgyis miért pont az a könyv kellene?

     - Mert egy Jinchuriki naplója?

     - Ha már unod a keresést Yahiko, haza is mehetsz!

     - Oh, miért mindig velem van bajotok lányok?! - háborodott fel Yahiko, mire Konannal összenéztünk és elnevettük egymást. - Keresem! Keresem!

     - Megtaláltam! - kiáltott fel Nagato felemelve egy könyvet.

     - Na végre! - dobta is el a kezébe került könyvet Yahiko és hátra dölt.

Narutoval Nagatohoz sétáltunk, én vettem kia  kezemből a könyvet és nyitottam ki, hogy megbizonyosodjak róla, hogy az a könyv.

    - Igen! Tényleg ez! - örültem meg az ismerős kézírás láttán.  - Naruto te vigyázz rá! - adtam át a kis könyvet, ami tulajdonképpen akkora volt, mint Naruto tenyere. Kemény kőtésű volt, barna borítóval. Naruto a kabátja zsebébe mélyesztette.

     - Akkor menjünk haza! Én már éhes vagyok! - csapta össze tenyereit Yahiko. Egyetértően bólintottunk, szerintem ebbe a keresésben mindneki megéhezett, csak tartott jó néhány órát.

  Amíg a könyvtárban voltunk elkezdett esni az eső. Naruto mellém sétált levette kabátját és maga illetve főlém helyezte. Micsoda úriember! Közel férköztem hozzá és hálásan rá tekintettem.  Yahiko, Konan és Nagato a palástjuk csuklyáját vették fel fejükre és neki indultunk az utcán. Mintha vödörrel öntötték volna, úgy esett az eső. Az emberek a házakban igyekeztek, össze szedték a kitett portékát és becsukták a nyitott ablakokat. Szinte kiüresedett az utca. Ahogy visszafele tartottunk a házhoz egy 5 tagu ember csoport állta el az utunk:

    - Nocsak! Nocsak! Kit látnak a szemeim, Yahikot a nagy igazság védőt és csapatát!

     - Kai, most erre egyáltalán nincs időnk! - sóhajtott fel Yahiko és megfogta a fejét.