NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

2.rész Tárgyalás

Sakura:

     Még aznap este apám  összehívott néhány embert, akik a kezei alatt dolgoztak. 

        -  Jól van én ma este 2 emberrel elindulok Konohagakureban és holnap este követtek majd ti és Konoha határa előtt megvártok. Értve vagytok?

     - De nem értem apám... -léptem előbbre. - Miért kell te előre menj?!

    - Uram, biztos abban, hogy 2 személy elegendő lesz? - rám sem hederített, csak a megszolaló férfi felé fordult. 

    - Igen, elég lesz. Csak felmérjük a terepet. 

     - Apa! Hozzád beszélek!- léptem közelebb hozzá. - Miért kell te előre menj? 

     - Nincs semmi baj! - mosolyodott el és jobb kezét vállamra tette. - Mao veled lesz és majd vele utánam jösztök. Csak néhány dolgot még elkell intézzek.

     - De miért nem mehetek veled? Úgy volt, hogy együtt fogjuk átlépni a határt... 

     - Sajnálom kislányom, de ígérem, hogy később mindent megfogok mutatni! Mao vigyázz rá!

Mérgesen kifújtam a levegőt és sarkon fordultam. Miért viselkedik velem így, mintha egy kisgyerek lennék még mindig?! Amióta anyánk elment, mellett evoltam, támogattam, nem szóltam semmit... de azt hittem, hogy mikor visszamegyünk Konohában nem zárkozik el tőlem, hogy ugyanannyira akarja, mint én, hogy ott legyek mellette erőt adjak neki, ő meg történetekkel halmozzon el a régi emlékekből. Hiszen semmire sem emlékszem Konohából. 

    - Sakura, ne durcáskodj! - szólalt meg mögöttem Mao, már visszaértem a házunkhoz.

     - Nem durcáskodom! - kiáltottam fel, na jó azt csináltam, de nem akartam bevallani. 

    - Apád csak megakar védeni... - ült le a kanapéra.

    - Ugyan mitől? Megbeszéltük, hogy együtt lépünk át a Tűz országában, ugyan már csak hazamegyünk, mitől kellene megvédeni?! 

    - Tűz országa az egyik legnagyobb vidék a világon... apád évek óta nem volt ott, felakarja mérni a terepet, sosem lehet tudni hol, mi vár. Esőrejtekhez képest nagy hatalommal és erővel bir. - csak fél szemmel néztem rá. Felakarja mérni a terepet? Ezt egy kicsit furcsának találtam, de nem kérdeztem rá, tudtam, hogy Mao valamivel lerázna most.

Csak kinéztem az ablakon, a zuhogó eső, mintha szokásosnál hevesebben esett volna, mintha tudna valamit, mintha figyelemzetne valami rosszról. 

Suzaku:

Határozottan léptem át Tűz országában mélyen szippantva az ismerős kesernyés illatra, ami oly sok fájdalomra emlékezetetett. Visszatértünk Euphemia drágám visszatértünk arra a földre ahol oly sokan megkeserítették az életünket. De ne aggódj, visszaszerezzük mindazt amit elveszitettünk és mindenki megfog fizetni tetteiért. Elfogjuk foglalni méltó helyünket és ahogy szeretted volna lányunk megismeri a szülföföldjér, békével vagy anélkül amihez jógunk van jógunk lesz.

      - Én még mindig azt mondom, hogy többen kellett volna jöjjünk. 

     - Ugyan Lelouch, csak tárgyalni megyünk, megadjuk nekik az első löketet. 

    - Tudod te is jól, hogy ez felesleges. Tudod jól, hogy mi lesz a válaszuk.

    - Talán már benőtt a fejük lágya... - de valójában egyet értettem Leolouch-al. - De legyünk már tiszteletteljesek és adjunk egy kis időt nekik átgondolni a helyzetet. Ennyit igazán megtehetünk a régi barátainkért....