NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

20.rész Naruto titka

Naruto:

Újra lepergett előttem a Sakurától hallottak, amik a Bijuu-k és Jiinchurik-k történetéről. Ez hogy lehetséges? Ennek semmi értelme nincs. Már, hogy lenne bennem egy szörnyeteg. Ez nem lehet lehetséges. Nem is emlékszem, hogy mikor került belém. Ez, nem... itt valami nem stimmel.

     - És ugyan kölyök, kivel beszélsz akkor éppen? Tán valami tudatalatti hang vagyok? Szerinted a múltkori este kivel beszélgettél? Egy nagy narancssárga, hegyes fogú tudatalattival? Én jó irányban biztos nem vittelek!

       - Naruto, mi a baj?  - éreztem egy érintést magamon, de nem reagáltam rá.

Ezt egyáltalán nem értem... hogyan lehet ez lehetséges? Mikor került belém ez a szörnyeteg? Miért került egyáltalán belém? Miért csak most tudom meg? Eddig miért nem szólt hozzám? Miért nem éreztem semmit? A szüleim miért nem mondtak semmit?

      - Komolyan azt hiszed, hogy azzal elérsz bármit is, hogy magadba felteszed ezeket a kérdéseket? Kölyök, gondolkozz már egy kicsit. Mit érsz el azzal, hogy itt magadba töröd magad, amikor a tettek mezejére is léphetsz?

Tettek mezeje?

       - Naruto, megijesztesz! Mi történt veled? Szólalj már meg! - rázott meg a következő pillanatban Ino, mire feleszméltem, hogy az előbb, még megállított.

      - Ne haragudj Ino, csak valamit muszáj most rögtön elintéznem. Majd beszélünk! Szia! - ezzel kihuztam karjaimat a kezei közül és szaladásnak eredtem.

Ez már nem várhatott, muszáj volt rákérdezném a szüleimnél, hogy mi ez az egész. Ez egyáltalán nem egy olyan dolog ami várhat. Válaszokat akartam de azonnal! Szó szerint berobbantam a házra, anyám fel is kiáltott, hogy éppen mi történik és támadó állásba állt be:

     - Jaj, Naruto mégis mi ütött beléd, hogy így betörj?! - könnyebült meg, amikor meglátott a nappali ajtajában.

      - Anya beszélnünk kell! Apa itthon van? - tértem rögtön a tárgyra.

      - Mi a gond fiam? Mi történt? Apád nem jött haza még, nem tudom ha hazajön.

      - Anya, ki az a Kurama?! - bár apámat is azt akartam, hogy itt legyen megakartam kérdezni. Most, rögtön tudni akartam a választ! Anyám szeme kikerekedett és megtorpant.

      - Mi... mi... milyen Kurama? - próbálta a tudatlant tetteni. De ismertem a szüleimet, anyámnak megvolt a szokása, hogyha valamit elakar titkolni, akkor folyton forgatta a szemeit és nem nézett az emberrel szemben.

      - Akkor mondjam el én? Miért van bennem a kilencfarku Bijuu?! - néztem dühösen rá. - És ne kezdj nekem itt köntörfalazni. Az este... az este beszélt velem és valahogy bekerültem magamban vagy nem tudom de láttam is egy hatalmas szörnyeteget narancssárgát, hosszu karmakkal, hegyes fogakkal és vörös szemmel. Azóta meg folyton fel fel szólala  fejemben. Mi ez az egész? Miért nem mondtatok semmit?

       - Naruto... - próbált hozzám lépni, de én elálltam.

       - Ne! Ne kezdj semmit! Itt már nem annak van az ideje, hogy elkezdj magyarázkodni hanem közöld a tényeket. Nem hiszem el, hogy folyton titkokkal vagyok körülvéve!

     - Rendben Naruto, elmondunk mindent. De kérlek várjuk meg apádat, itt kell neki is lennie.

      - És az mikor lesz? Háboruban állunk, neki itézkednie kell, bármikor ismét ránk törhetnek harcolnunk kell... és velem mi lesz? Felül kerekedhet rajtam? És akkor mi történik? Mi van velem egyáltalán? Most akkor ember vagyok vagy szörnyeteg? Valami fegyvere a falunak? Tudom, hogy nem ez a legjobb idő panaszkodni, de ennek akkor is most van az ideje.