NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

26. rész Cél bemérve

Minato:

A nap fényesen beragyogott a Hokage iroda ablakán. Egy felhő sem volt az égen. A falu most ébredezik, nyitogatnak a boltok, az édesanya teregeti a ruhákat, a gyerekek most fordulnak még a másik felükre. Ninja társak járnak fel alá fürkészev a terepet. Más azt mondaná, hogy csodaszép nap van. De számunkra minden nap ugyanolyan fullasztó, aggasztó, hogy mikor is jöhet a következő támadás. A boltok lassan nyitodnak ki, mivel a tulajdonosok attól tartanak bármikor tönkre mehet. Az édesanyának nem is kellene teregetnie a ruhákat, csak elakarja terelni gondolatait, attól, hogy családjuk bármikor bajba kerülhet. A gyerekek azért fordulnak most a másik felükre, mivel éjszaka alig tudnak aludni a képektől, amik a támadás során keletkeztek és megmaradtak. A ninjáknak ez már nem a szokásos rutin, ez már valami komolyabb, még jobban érzik a sulyt, mind eddig valaha.
-Huuuh... - idegesen kifujom a levegőt, majd hátra vetem magam a székemben.
Ahogy újból és újból eltelik egy nap fullasztobb lesz ez az egész. Nem haladunk semerre és ez borzasztóan idegesit. Zűrzavar az egész! Tervet, tervre dobunk ki, de semmi sem esélyes. Nyilt harc még nem lehetséges mert Suzakuék most csendesek és még mindig nem tudjuk, hogy hol rejtőznek. Megerősítettük a védelmünket, felkészítettük a chuninjainkat bármilyen estre és még a falut is, ha menekülni kellene. De ez a legvégső eset. Konoha... Nem adjuk olyan könnyen. Ha nyílt harcot akarnak, akkor menjünk arébb. Bár nem hiszem ez bekövetkezne. Igen, támadta a falut ám kis mértékben, hogy visszalehessen állítani. Neki az kell, így nem pusztítja el. Ez a Konoha kell neki, nem új. Az a Konoha ami őrzi emlékeit, ami őrzi Euphemiát. Euphemia... Nélküled Suzaku, teljesen összeroppant. Persze, nem mintha én nem viselkednék ugyanígy. Nem bocsájtanék meg azoknak, akik bántottak, de háborut inditsak? Te ezt érted Euphemia? Ekkora sötétség lapul Suzaku lelkében? Nincs semmi ami kiválígatana? A lányotok? Mi van vele? Ezt nem gondolta jól át. Vagy tényleg attól fél, hogy a múlt újra megismétlődik. De mi volt az a múlt? Miért halt meg Euphemia?

      -Most fejezd be! - megszeppentem a hang hallatán és felkaptam a fejem keresve, hogy honnan jön. 

      - Azzal, hogy rágodsz a történéseken és a múltan semmivel sem fogsz előbbre jutni.

      - Jiraiya-sama az ablakon keresztül, ugrott be az irodába.

    - Huh... Úgy érzem, hogy összenyomnak...

    - Még, mindig azon töröd a fejed, hogy hogyan tudnánk megakadályozni az összecsapást? Nem is tudtam, hogy ennyire jó barátok voltatok Suzakuval. Arra viszont emlékszem, hogy mennyit versenyeztetek egymással! - sensei, nagyon jól ismert.

     - Szerintem jó barátok voltunk, épp ez adta az alapot nekünk, a versengés.

     - Minato már nincs visszaút, Suzaku nem fog leállni amíg meg nem kaparintsa amit akar.

      - Igen de... ah... - ebben a pillanatban hasított egyet a fejem és egy emlék került elő.

      -Minato... Minato!

     - Euphemia? Szia! Hogy vagytok? Hallottam, hogy megszületett a lányotok. Gratulálok hozzá! Egyszer összekellene hozni egy találkozást, Naruto már nagyon megismerné.

    - Köszönjük szépen! Remélem, hogy lesz is erre alkalmunk.

     - Van valami gond! Idegesnek tűnsz.

      - Én... Nekem csak sietnem kell. De muszáj megkérjelek egy szíveségre, és nincs más akit megkérjek.

      - Mi a gond Euphemia? Mi történt?

      - Erre most nincs időm. Minato kérlek szépen ha valaha történne velem valami és Suzaku... Suzaku hatalom éhsége növekedne a bosszúval állitsd meg! Kérlek!