NaruSaku - Szerelem a zűr közepén

8. rész Mi? Miért?

Minato:

         - Ez egyáltalán nincs rendben Minato, Suzakuék a falutól nem messze táboroznak! Nem mozdulnak! Nem csinálnak semmit, csak ott a környéken edzenek és beszélgetnek! 

     - És nem pont azért kellene örüljünk, hogy ennyire nyugodtak.

    -Ah, dehogy Suzakunál a nyugodtság egyenlő a tervezéssel. Biztos vagyok benne, hogy valamit tervez a fejében. 

     - Vagy csak türelmesen vár, hogy visszahívjuk és elmondjuk neki a döntésünket. - Hiruzen megállt és forgatni kezdte a szemét.

      - Minato te olyan kedves vagy, őszinte, igazságos és mindenkinek segíteni akarsz aki arra szorul és hiszel az emberekbe. De hidd el Suzaku nem tartozik közéjük, nincs szüksége segítségre, sem igazság osztásra. Suzaku nem olyan ember, mint amilyennek hiszed.

      - Jól van, ezt már múltkor is elmondtad Hiruzen-sama és elmondtad az eseményeket amik Suzaku vállán vannak és valóban helyetelenek és megértem, miért nem akarjátok, hogy vissza jöjjön de... 

     - És továbbra is tiéd a döntés. Nem befolyásolni akarlak, bár annak tűnhet, csak elmondom, hogy mindent figyelembe kell vegyél. A vének sem értenek egyet azzal, hogy Suzaku vissztérjen ebbe a faluban. Pláné nagyon félnek, hogy felesége halál után még veszélyesebb, akár a falut hibáztatja a történtekért. 

       - Mi történt Suzaku feleségével?  - emlékeztem Euphemiára is, mindig visszahuzodott a háttérben, ám nagyon kedves volt, segítőkész és a mosolya nagyon szép volt. Nem voltak barátai, mindig elkerülték, mert azt mondták, hogy beszél a növényekkel és úgy bánnik velük, mint valami emberekkel. Furának gondolták. Ninjának tanult, ám erejével nem tűnt ki, ám annál inkább a gyógyítás technikáit fejlesztett minnél jobbra és különleges érzéke volt a gyógynövények felhasználására. Különöböző gyógyszereket készített belőle, egy nagyon jó medikus ninja volt. Suzaku volt az első személy, aki hozzá szólt, majd egyre többet beszélgettek és időt töltöttek együtt, míg nem egymásba szerettek és összeházasodtak egy fél évvel előtte, mint én és Kushina. Suzakunak ő volt a szeme fénye, olyan mosolyt, olyan boldognak még sosem láttam Suzakut, mint amikor Euphimiával volt. Erőt adott neki, Suzaku elvesztett a szüleit még nagyon fiatalon, Euphemia számár egy menedék volt, egy otthon. Nagyon jó párost alkottak.  - Hiruzen elnézett gondterhelt tekintettel.

     - 2 évvel ezelőtt meghalt. 

     - Meghalt?! - döbbentem le. - Én erről nem is tudtam. 

     - Persze, hogy nem tudtál, egész hirtelen történt. 

     -Szegény Suzaku és a lánya...  itt nyugszik a faluban? - Hiruzen a fejét rázta. - Akkor hol?

     -Esőrejtekben ha nem tévedek, ugye ott éltek az útobbi 18 évben. 

Szegény Suzaku, annyira szerette Euphemiát és már 2 éve, hogy nincs velük. Biztos vagyok benne, hogy teljesen össze volt törve, sőt még most is össze van törve. Erőt kellett vegyen magán, hogy a lányuk mellett legyen. Megértem, hogy miért akarja ennyire megmutatni a falut a lányának, miért szeretne, hogy megismerje. Fél, hogy az emlékei amik Euphemiához kötik egyszerűen eltünnek, elvesznek a ködben. Nehéz élete van... 

Felálltam a székből és elindultam az ajtó felé:

     - Hová mész? Megakarod keresni őt? 

     - Beszélni akarok vele! Gondolom most az fogod mondani, hogy nem kellene, hogy felelőtlen lépés, hogy vigyek magammal valakit. De négyszemközt akarok vele beszélni, lehet, hogy megtudunk állapodni. - Hiruzen felsóhajtott.