Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀23.🥀

-Lia kérlek, csak mondj valamit. Ne hallgass.-szinte már könyörgőn csengett fülemben a hangja.

-Miért érdekel ez téged?-kérdeztem halkan
-Láttam a beszélgetést Emília tudni akarom, hogy igaz e. Szóval?-türelmetlenkedett
-Mi van közted és Hailee között?-érdeklőttem a választól rettegve
-Semmi. Csak egy barát-vágta rá azonnal
-Nem úgy tűnt-akadémoskodtam
-Mert akkor nem tudtam mit csináljak, össze voltam zavarodva. De...Szeretlek. Érted? SZERETLEK az isten szerelmére már. Annyira kusza volt minden. Annyira ellenszenvesen viselkedtél velem, undok voltál de aztán ez megváltozott. Beléd szerettem. Mindenedbe. Sőt mostmár még az akkor idegesítően búnkó énedet is szeretem. Egyébként csak hogy tudd emlékszem arra a kibaszott csókra és rohadtul élveztem de nem tudtam, te hogyan vélekedsz erről ezért mondtam azt, hogy nem emlékszem semmire. Azt a csókot ha akarnám sem tudnám elfelejteni. Életem legjobb csókja és döntése volt. Nem bántam meg...ellenben veled-nézett a szemembe. Kellett egy kis idő mire eljutott a tudatomig, hogy Szeret. Minden szavát/mondatát apránként sikerült feldolgoznom. Majd az utolsót is.
-Nem! Én nem bántam meg. Azt mérgemben mondtam mert dühös voltam rád. Azt mondod szeretsz másnap mégis úgy kommentelgetsz más lány képe alá mintha ott sem lennék. Úgy éreztem átversz és ez nekem fájt. Igenis vannak érzéseim akármennyire is tűnök egy utolsó szívtelen senkinek-fátyolosodott el tekintetem
-De hát te akkor...
-Nem, nem aludtam. Tudtam, hogy bent vagy. Éreztem, ahogyan átölelsz, hallottam amit mondtál.-vágtam a szavába
-Hailee akkor is csak egy barát. Az a komment pedig mindegy. Téged akartalak bosszantani. Tudni akartam, mit érzel irántam, hogy féltékeny leszel e...ezért csináltam-vallotta be
-Igen, tudod olyan szinten féltékeny voltam, hogy sírást váltott ki belőlem hallod ezt Horan? Sírtam miattad...és nem először. Akkor szerinted szeretlek?-tettem fel költőien a kérdést.
Vártam, hogy mondjon valamit. De nem tette. Ehelyett mit csinált? Némán kisétált. Látjátok? Pont ennyit érnek a szavai. Én ezt nem bírom már sokáig. Gyorsan összedobtam a szendvicsemet majd vissza indultam a szobába. De előtte a nappaliban egy sunyi segélykérő pillantást vetettem anyura aki csak aprót bólintva jelezte, érti mit akarok ezzel.
Leültem az ágyra majd pár másodperc elteltével anya is belépett.
-Mi a baj?-ült le mellém
-Te neveltél fel. Jobban ismersz mint bárki más. Szükségem van a tanácsodra-néztem a szemébe
-Niall?-húzta szomorú mosolyra vékony ajkait
-Tényleg ennyire egyértelmű?-szontyolodtam el
-Nekem az-bólintott-Mit csinált?
-Tudod folyton hagyja hogy kételyek közt vergődjek. Egyszer részegen megcsókolt én pedig visszacsókoltam. Másnap azt mondta nem emlékszik rá. Erre rá egy napra lefekszik Laylával akit amúgy Carol szarrá vert. Nem olyan régen azt hitte alszom ezért azt mondta szeret. Rá egy napra egy másik lány képe alá kommenteli hogy gyönyörű hercegnő. Ma reggel a telefonomban kutakodott azon belül is a Rickel való beszélgetésemben akinek tegnap mondtam el üzenetben, hogy szeretem Niallt...azt mondta nem látott sok mindent. Most bejött hozzám a konyhába, elárulta, hogy látta de tudni akarja hogy igaz e. Nem mondtam el de ő elmondta, hogy szeret, a csókra is emlékszik, a komment pedig azért volt hogy féltékennyé tegyen. Sírtam miatta nem most először...megkérdeztem akkor szerinte szeretem e...és válasz nélkül kisétált-mondtam el hadarva
-Te eddig egyszer voltál szerelmes és tudjuk, hogy végződött. Én tisztában vagyok azzal, hogy nehezedre esik újra szeretni és bízni. Niallba még is beleszerettél tehát ez nem csak egyszerű fellángolás ebben biztos vagyok. Ő egy kedves srác, nem hiszem, hogy szánt szándékkal megbántana téged. Inkább csak össze van zavarodva ahogyan te is. Adj egy kis időt magatoknak. Ha együtt kell lennetek akkor előbb vagy utóbb de úgyis együtt lesztek.-adott tanácsot
-De annyira fura ez az egész. Amennyire utáltam, most annyira szeretem. Utálatból szerelem? Azt hittem ilyen csak a filmekben van-nevettem fel enyhén
-A nagy vitákból lesznek a legnagyobb szerelmek-kacsintott rám
-De egyáltalán nem biztos, hogy nekünk lehetne közös jövőnk-tördeltem az ujjaim
-Már miért te lehetene?-ráncolta a szemöldökét
-A társadalmi különbség-rántottam vállat
-Nem számít. Az igaz szerelemben nem-mosolygott
-Ohh ugyan van egyáltalán a mai világban olyan, hogy igaz szerelem?-forgtattam meg a szemem
-Már hogy ne lenne. Nem minden fiú egyforma. Igenis létezik az igaz szerelem-símított végig a karomon
-Majd kiderül. Egyébként anyu úgy döntöttem, hogy 2 nap múlva egy hétre elmegyek Londonba Lucasékhoz. Úgymond nyaralás-mondtam, ezzel is a témát terelve
-Értem. Sokat változott?-kérdezte
-Felismerhető-mosolyogtam-Lett száj pc-je és egy kicsit hosszabb, sötétebb szőke a haja-meséltem
-Meg fogsz neki bocsátani?
-Öhm nem tudom. Egyszer biztosan-húztam fel a vállam-Na és te?
-Én nem tudok rá haragudni. A fiam akkor is, ha nevet változtatott-könnyezett be
-Naa ne sírj-öleltem magamhoz szorosan-Elintézem, hogy lásd. Ígérem.
-Rendben van-engedett el-Elég megyek hagylak enni-állt fel enyhén nevetve
-Töröld meg a szemed-mosolyogtam
-Ohh tényleg-tette amit javasoltam majd kisétált. Segített, hogy beszéltem vele. Tudtam, hogy jó tanácsot fog adni. Mindig jó tanácsokat ad. Várok még, hátha javul a helyzet. 2 nap után úgyis megyek lesz egy hetem, hogy anélkül gondoljam át a dolgokat, hogy látnom kelljen minden nap mert hogy őszinte legyek, meglehetősen megnehezíti a tiszta gondolkodást az hogy tudom, a közelemben van.