Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀37.🥀

–Minden. Neked nem?–nyíltak nagyra a szemei
–Nem.–ráztam a fejem semmit tudóan..

–Hát az bizony szar ügy..–esett gondolkodóba
–Miért?–ráncoltam a szemöldököm
–Megcsókoltad Ashtont.
–Jó vicc.–kezdtem enni az asztalon található hülyeségeket
–Nem vicc.–vágott fapofát
–Dehát ez úgy abszurd ahogy van. Miért csókolnám meg őt?–kezdtem kifakadni
–Nem tudom, a részegség?
–Nem, nem, nem és nem, ha részeg vagyok sem csókolok csak úgy meg a semmiből valakit, kell lennie valamilyen érzésnek hozzá vagy belső vágynak amit józanul bármilyen furán is hangzik de nem merek megtenni.–álltam fel az asztaltól és kezdtem fel-alá járkálni
–Talán érzel valamit iránta.
–Jézusom dehogyis!–tiltakoztam
–Miért?
–Mert én Niallt szeretem.–ordítottam el magam
–Mi a jó kurva édes faszom ez a rohadt nagy lárma?–bújt ki a sátorból zsörtölődve Michael
–Én is ezt akartam kérdezni csak kicsit szebben.–jelent meg Ash is a szemeit dörzsölgetve a fáradságtól
–Ash!–lépdeltem gyorsan felé
–Hó, ne ilyen közel, így is elég hülyén látok.–nevetett fel
–Tegnap megcsókoltalak?–kérdeztem kétségbeesetten
–Mi van? Dehogy. Hogy jött ez?–nézett rám értetlenül én pedig Eleanor felé fordítottam a fejem
–Én esküszöm hogy kicsinállak te kurva!–mentem volna neki ha Niall nem terem elő a semmiből és fog le–Engedj el te barom!–kiabáltam a karját ütlegelve–Ketté kapom a szajhát!–menekültem volna a fogásból de mindhiába
–Engedd el a testvéremet bazdmeg!–jött ki az egyik sátorbol Carol is–Minek kell lefogni?–csípett bele Niall karjába egy elég gyenge ponton így kénytelen volt elengedni de azért a másik kezével rögvest meg is fogta az alkarom–Tudni akarom mi történt.–jelentette ki
–Nem tudom mi a faszomért volt jó annak a ribancnak azt hazudnia, hogy megcsókoltam Ashtont és még azt hajtogatni, hogy talán érzek valamit iránta.–magyaráztam hadarva–Eddig Louis fasza kellett most hirtelen Niallé kell vagy mi?–néztem Eleanorra
–Ez egy csel volt..–szólalt meg Horan halkan
–Hogy mi? Egy csel?–ráztam meg kicsit a fejem mintha ezzel egy csapásra megérteném, hogy miről is beszél
–Tudni akartam, hogy szeretsz e még.–mondta
–Hát, megtudtad. És ezzel együteműen te is és Eleanor is elvesztettétek a bizalmam. Pedig mind a ketten csak kezdtétek megkapni.–hagytam ott őket. Nem hiszem el, hogy Eleanor asszisztált Niall hülyeségéhez. Pedig olyan értelmes lánynak tűnik. Újra értelmet nyer a mondat, miszerint nem minden az aminek látszik.
Viszont amit mondtam, igaz. Szeretem őt és azt hiszem bármilyen hülyeséget is csináljon, ez nem fog változni. Nem tudom miért vagy hogyan, de teljesen elvette az eszem.
–Emi..–hallottam a nevem halkan
–Menj el Niall. Ne csak erről a helyszínről hanem menj vissza, haza.–kértem elcsukló hangon
–Nem lehet vége.–hallottam ahogyan egyre közelebb jön
–Elbasztad. Nem is. Elbasztuk. Te megbántasz, én menekülök. Ez így nem mehet tovább. Be kell fejeznünk ezt a macska egér játékot.
–Macska egér játék. Mint Tom és Jerry.
–Ők is mindig idegesítik egymást.–ejtettem egy gyengéd félmosolyt
–És irritálják is egymást.–kuncogott
–És szó szerint kergetik egymást, ahogyan mi.–csatlakoztam
–De tudod, hogy mit nem tudnak ők sem?–fogta meg a kezem és nézett mélyen a szemembe
–Mit?–kérdeztem suttogva
–Ők sem tudnak élni egymás nélkül.–csókolt meg. Hiányzott. Azt hiszem sosem tudnék teljesen elszakadnom tőle.–Szeretlek.–mondta miután elvált tőlem
–Én is Szeretlek.–mosolyodtam el
–Emília Phenelope Accarsu–megállítottam
–Tudod, hogy utálom a középső nevem.–forgattam a szemem
–Tudom.–nevetett, majd folytatta–Megtisztelnéd ezt a félkegyelmű, idiótát aki már oly' sokszor bántott téged és nagyon sajnálja is az összes fájdalmadat amit okozott, azzal, hogy egy ujjab, utolsó esélyt adva neki a barátnője leszel?–nézett a szemembe miközben aranyosan mosolygott
–Hát, kedves félkegyelmű, idióta Niall James Horan..IGEN.–ugrottam a nyakába. Nem vagyok az a romcsi alkat de ez most meghatott akármennyire is tűnt kissé bohókásnak. A nyakhajlatába fúrtam az arcom és engedtem, hogy könnyeim utat törjenek maguknak. Szeretem.
–Mondd, hogy öröm könnyek, kérlek.–suttogta. Felemeltem a fejem és hosszú puszit adtam az arcára.
–Az.–hajoltam vissza. Imádom az illatát.

Beesteledett. Az idő csak úgy elrepült, de minden egyes perc ajándék volt és szinte megváltásnak tűnt a sok rossz mellett. Hosszas beszélgetés és nevetés után úgy érezem mostmár tényleg menni fog és ezentúl együtt leszünk. Nem akartam, hogy ez a pillanat elmúljon de muszáj volt vissza mennünk a többiekhez.

Mikor vissza értünk a kis táborozó részhez a többiek már a tűz körül ültek és beszélgettek. Csendben mentünk, észre sem vettek minket mi pedig ezt kihasználva csak együtt leültünk az egyik hosszú farönkre egymást ölelve és néztük/hallgattuk a többieket. Természetesen nem sok idő kellett innentől fogva, hogy meglássák, vissza tértünk. Mindenkitől kaptunk egy sokat mondó pillantast lágy mosollyal karöltve aztán folytattuk tovább a beszélgetést.

Ez a pillanat annyira idilli. Mindenki a tűz körül, beszélgetünk, nevetünk. Olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Olyan, mint egy hatalmas család.
Aztán hirtelen belém csapott a felismerés, miszerint én még mindig nem beszéltem meg Carollal a "kis" vitánkat és úgy érzem, ennek most van itt az ideje. Rá pillantottam, és mint aki csak megérezte volna vissza nézett. A fejemmel aprót biccentettem oldalra, ő pedig bólintott, felállt majd elindult.

–Megyek beszélgetni Carollal.–súgtam Niall fülébe és követtem Carolt

–Szerinted is meg kell beszélnünk ugye?–nézett rám mikor ide értem hozzá
–Jó lenne.–bólintottam
–Sajnálom Emi. Teljes mértékben igazad volt. Én kifordultam önnmagamból, azt sem tudom már ki vagyok. Igazából Zayn is megmondta, hogy ő nem ebbe a Carolba szeretett bele. Sem téged, sem őt nem szeretném elveszíteni. Ő a szerelmem, te pedig szó szerint a másik felem. Azt sem tudom miért szúrta a szemem, hogy hogyan dolgozod fel a fájdalmat hiszen évek óta ezt csinálod, csak hát tudod, eddig nem menekültél ténylegesen, egy másik városba vagy mibe. Azt hiszem féltem, hogy jobban fogod itt érezni magad és velük akarsz majd maradni. De már látom, hogy neked tényleg jót tett ez az egész. Tényleg sajnálom.–csak mondta, és mondta és mondta...de őszintén.
–Semmi baj. Én is sajnálom, amiket mondtam és ami pedig az elvesztést illeti, én a testvéred vagyok, sosem veszítesz el. Zayn pedig túlságosan szeret ahhoz, hogy elengedjen.–mosolyogtam–Jah és még valami. Luke ugyanúgy szeretett téged is, csak feléd nem tudta úgy kimutatni. Velem könnyebb dolga volt. De most is ugyanúgy szeret mind a kettőnket. Ne legyél buta Carol.–vissza indultam őt pedig ott hagytam. Vissza ültem Niall mellé és ismét karjaiba burkolóztam.

–Luke.–lépkedett elé Carol megszólítva a bátyánkat.

__🎶__🎶__

Sziasztok babykék🥰
Igen, most a szokásos sablon szöveg.."tudom, hogy sokat késtem" bla bla bla. De tényleg sajnálom, jönnek a vizsgák, folyamatosan tanulok, még a legjobb barátnőm is azt mondta, stréber vagyok, itt már tényleg nagy a baj😹 na de komolyan. Ahogyan tudom, írom a részeket, ahogy kész publikálom.

Remélem, hogy mind ennek ellenére van még, akit érdekel a könyvem és nem hagyott el teljesen💕 Illetve, hogy tetszett ez a rész, talán picit a vége nyálas de épp itt az ideje💕

Majd jelentkezem, addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra💕