Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀46.🥀

-5 hónapja növekszik bennem ez a kis élet.-Fogta a hasát. Miután sikeresen ki "matekoztam", hogy 4 hónapja jött el tőlünk, hatalmas mosolyra húzódott a szám.

-Akkor ő az enyém.-Mondtam ki hangosan az örömtől túlcsordulva.
-Eddig is tudnod kellett volna.-Nézett rám kimérten.
-De érthetetlen volt az egész. Miert mentél akkor el? Miért titkoltad, hogy lesz egy gyerekem? Ha tudom, sosem engedlek el és szó szerint a tenyeremen hordozlak.-Gesztikuláltam.
-Tudom, épp ez a baj..
-Hogy?-Ezt mostmár végképp nem értem.
-Niall nem akarom, hogy feladd az álmaid miattam.-Buggyant ki egy könnycsepp gyönyörű zöld szemeiből.-Erre rámehet a banda. Te énekes vagy. Híres. Nem áldozhatsz fel mindent amit elértél egy becsúszott baba miatt.
-Na várj, most állj meg.-Emeltem fel a mutató ujjam kissé mérgesen.-Szerinted miért nem akartam védekezni?-Vakartam a tarkóm Ő pedig hatalmas szemekkel nézett rám.-Én úgy voltam ezzel a dologgal, hogy ha jönni szeretne, akkor jönnie kell, mert mindennek oka van. Igen, lehet, hogy az éneklés, a banda volt minden álmom, de ezt már elértem, új álmaim vannak. De nem kell abba hagynom az éneklést sem. Folytathatom, csak nem olyan zsúfoltan.
-Új álmaid?-Kérdezte és mintha halvány mosoly húzódott volna a szája szélén.
-Igen. Amióta megláttalak. Vaagy amióta a szám a szádhoz ért. Tetszett a vadócságod, hogy nem leplezted az érzéseid. Már akkor, az volt az álmom, hogy az enyém legyél, és amint ez valóra vált tovább szövődött, azt akarom, hogy a feleségem legyél, hogy együtt alapítsunk családot.-Néztem mélyen a szemeibe.
-Ez annyira aranyos.-Sírta el magát én pedig hosszú puszit nyomtam az arcára.-Akkor ez neked nem teher?
-Istenem, dehogy is, olyan kis buta vagy. Ahogy kiengednek innen elhozzuk a cuccaid és haza megyünk.-Jelentettem ki boldogan.

Ezután a többiek is bejöttek, és együtt beszélgettünk. Fizzy és Emília még a kis furfangos tervükbe is beavatott minket. Hihetetlen, hogy elhittem, hogy nem szeret. És hogy hónapokon keresztül nem vettük észre, hogy Fizzy szinte el sem jár hozzánk, és ha igen folyton siet.
-Apa elővette a vadászpuskát amikor azt hitte megbántottál.-Mesélte Emília nevetve.
-Na de Greg.-Néztem rá felháborodást színlelve mire mindnyájan egyszerre nevettünk. Azt hiszem lesz mit bepótolnunk.

° Emília szemszöge °

A többiek az orvos utasítására elhagyták a kórtermem, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Nem akarom elsietni, de úgy érzem most minden rendben van. De mivel általában ilyenkor történik valami még rosszabb, így inkább nem is mondtam semmit kedves univerzum. Eleget szenvedtünk már. Kellene egy kis nyugalom és boldogság is végre. A kis pocaklakómnak is jót tenne a nyugis élet. Még 4 hónap és a karjaimban tarthatom őt. Hihetetlenül csodálatos érzés a terhesség, de azért jó lenne már látni is a kis csodát.

<3

Másnap haza engedtek, sok pihenést javasolva. Először anyáékhoz mentünk, hogy elhozzam a cuccaim, majd miután mindent megköszöntem vissza indultunk. A repülő és kocsi utat nem részletezném..viszont az autótól a hideg ráz ki.

Épp most léptünk be az ajtón.

-Hé Zayn.-Szól Niall utána mikor meglatta, hogy az említett fiú már a lépcsőn siet felfelé.
-Mi van?-Fordult hátra nagy lendülettel.
-A kocsiban megbeszéltük, hogy ma mind együtt leszünk, főzünk, eszünk, nézünk filmet, játszunk valamit.
-Jó hát én nem tudok úgy csinálni mintha minden olyan kurva jó lenne.-Lépkedett le gyorsan a lépcsőfokokon majd megállt előttünk.-Már egyszer elment.-Mutatott rám.-Most pedig játszva az ártatlant, vissza furakodik, ti pedig mint a szomjas kacsák isszátok minden szavát. Le merem fogadni, hogy nem is Nialltól terhes.-Ennyi volt. A kezem lendült és hatalmasat csattant az arcán.
-Nem érdekel mit gondolsz, arról hogy vissza jöttem, de ha még egyszer megcáfolod, hogy a lányomnak Niall az apja esküszöm letekerem a fejed.-Kiabáltam rá.
-Emi ne idegeskedj, nem tesz jót a babának.-Simította meg a karom Fizzy.
-Lány?-Nézett rám Niall nagy mosollyal az arcán.
-Basszus nem akartam elmondani.-Nevettem fel.
-Zayn mi a bajod?-Kanyarodott vissza Harry az eredeti témához.-Mind ugyanúgy átéltük, és Niall volt az egész főszereplője, mégsem haragudott úgy Emíliára mint te. Azt sem bírtad elviselni ha a nevét kimondtuk. Miért?-Nem mondott semmit csak vissza felindult az emeletre.
-Én nem értem. Tudom, hogy elrontottam de elmondtam miért csináltam. Miért utál ennyire?-Néztem körbe mindenkin könnyes szemmel. A terhesség miatt nem gyengén vannak hangulatingadozásaim.
-Őszintén nem tudom.-Csóválta a fejét Liam.
–Beszélek vele.–Jelentettem ki majd megindultam fel az emeletre. A szobája előtt nagy levegőt vettem majd bekopogtam.
–Maradj kint!–Hangzott a kiáltás, én pedig nemes egyszerűséggel bementem.–Emília, menj ki.–Állt fel gyorsan az ágyáról. Természetesen eszem ágában sem volt szót fogadni, de válaszra sem méltattam.–Kérlek szépen Accarsu, hagyd el a szobám.–Az, hogy a vezetéknevemen szólított mélyen megsebzett. De megöleltem. Nem tudom miért lett ilyen ellenséges, de úgy gondoltam ez majd segít oldani a feszültséget. Kellett egy kis idő, mire vissza ölelt de legalább megtette.
–Miért vagy velem ilyen?–Kérdezem, és érzem, ahogyan szemeim megtelnek könnyekkel. Elengedett majd a kezemet megfogva vissza húzott az ágyához és leültünk rá.
–Carol halála után, az egyetlen vígaszom te voltál. Bár nem egy petéjű ikrek vagytok ha rád néztem kicsit olyan volt mintha még velem lenne. Aztán amikor azt mondtad elmész, és el is mentél olyan volt mintha ismét elveszítettem volna őt..de most vele együtt téged is. Ezért utáltam, hogy nem voltál. Most pedig, hogy vissza jöttél ha rád nézek ismét kevésbé fáj a halála, de ha megint elhagysz minket már elviselhetetlen lesz a hiányotok.–A végére a hangja elcsuklott. Ismét megöleltem, most azonnal viszonozta.
–Nagyon sajnálom, nem vettem figyelembe, hogy ez neked mennyit jelent. De soha többé nem hagylak el, ígérem.
–Sajnálom amiket mondtam. Nagyon szeretlek húgi.–A szavak hallatán a szívemet ismét átjárta a boldogság.
–Én is Szeretlek bátyó.–Mosolyogtam, de még mindig egymást öleltük.

Azt hiszem ez a nap nem is végződhetett volna jobban.

____♡____

Sziasztok babykék.❤
Igen, megint elképesztően sokat késtem, és igen, már megint tudnék magyarázkodni, de nem fogok, csak sajnálom. Sok rossz dolog történt, lelkileg rottyon vagyok de igyekszem vissza térni, köszönöm azoknak akik ennek ellenére is velem/velünk vannak.💞

Hogyan telt a nyár?

Majd jelentkezem addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra. Puszi💕