Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀45.🥀

–Megígérted..–Mondtam halkan.
–Nem érdekel.

–De nem teheted ezt velem.–Néztem rá feldúltan.
–Én veled? Emília te hazudtad azt, hogy nem szeretsz és léptél le egyik pillanatról a másikra. Mit nem tehetek veled? Nem küzdheted érted? Értünk?–Húzott egyre közelebb magához.
–Nem!–Erőszakosan hátráltam.–Nincs olyan, hogy Mi.–Beszéltem erőteljesen gesztikulálva.
–Te is tudod, hogy most is hazudsz! Tudod, hogy van. Volt és mindig is lesz.–Azt hiszem a legrosszabb ebben a beszélgesben, hogy igaza van. De nem tehetem ezt vele.
–Nem lehet.–Gyűltek meg szemeim könnyekkel miközben erőt véve magamon hátat fordítottam neki. Ismét. De most el is tudtam indulni.
–Mondd el.–Sietett utánam.–Jogom van tudni, hogy mi volt ilyen sorsdöntő.–Jött végig mellettem.
–De nem lehet Niall, könyörgöm értsd meg.
–Majd ha elmondtad megértem.–Erősködött tovább.
–Menj el!–Ordítottam rá majd futni kezdtem. Hirtelen egy duda hangzott fel majd hatalmas csattanás, és más semmi. Érzem, hogy fáj.
–Niall..a hasam.–Suttogtam erőtlenül a felettem tornyosuló srácnak aki épp a bámészkodókat hesegette arrébb kétségbeesetten kiabálva.
–Mi van vele édesem?–Nézett rám könnyes szemekkel.
–Fáj..mentsd meg.–Ez volt az utolsó amit ki tudtam mondani. Csak a babára tudok gondolni. Csak neki ne legyen baja. A szemeim lassan lecsukódtak.
–Ne, ne, ne, nem, ne aludj el szívem. Maradj velem. HOL AZ ÁTKOZOTT MENTŐ?

°Niall szemszöge°

–Mi történt?–Érkeztek meg végre a mentősök.
–Gyors volt, minden. Egy kocsi felhajtott a járdára és elütötte őt. Nagy a baj?
–Ezt majd a kórházban tudják megmondani pontosan.–A mentős a nyakánál kezdete nézni a pulzusát.–Gyenge. Tegyük hordágyra.–Beszélt a másik kettőnek. Én pedig csak kapkodtam a fejem közöttük.–A hölgy terhes?–Hallottam a kérdést, de nem igazán tudtam felfogni.
–T-tessék?–Hüledeztem mire értetlenül nézett rám.
–Igen az.–Futott ide Liam telefont tartva a füléhez.

Ezután amilyen gyorsan csak tudták kórházba szállították, természetesen én vele jöttem be. Még mindig nem vagyok magamnál. Terhes? Kitől? Tőlem? Liam és Harry futottak felém.
–Van valami?–Kérdezték kétségbeesetten.
–Semmi. Amikor a mentősök felvilágosítták az orvost, az egyből tovább beszélt a nővéreknek, hogy mik az esetleges kockázatok. Méhlepényleválás. Bordatörés, ezáltal veszélyeztetett terhesség. A bal lába eltört, ez biztos.–Mondtam magam elé meredve.
–Fizzyt hívtam fel. Ő mondta el.–Ült le mellém Liam.
–Fizzy vele volt?
–Igen, csak Louis és én tudtuk.
–Kitől?–Tettem fel életem legnehezebb kérdését.
–Te is tudod tesó.–Veregette meg a vállam Harry.
Ha tőlem, miért nem mondta el? Miért ment csak úgy el? Hogy tehette ezt? De talán épp azért ment el, mert nem is az enyém a baba. Dehát nem is ment el soha egyedül sehová és elképzelhetetlen számomra, hogy megcsalt volna.
–Hogy van?–Rántott vissza Fizzy aggodalmas hangja, aki épp most érkezett meg mögötte az összetört szülőkkel.
–Az biztos, hogy eltört a bal lába. Előfordulhat borda törés, vagy méhlepényleválás.–Néztem rá vissza tartva a sírást.–De még műtik.–Fizzy. Jössz egy kicsit kérlek?–Álltam fel a helyemről és bólintottam a másik irányba, mire megindult én pedig utána. Mikor úgy gondoltam kellő távolságba kerültünk megszólaltam.
–Mostmár tudnom kell. Mindent.
–Jajj Niall ez nem olyan egyszerű. Én nem mondhatok neked semmit. Eminek kell eldöntenie, hogy mi lesz most, hogy elmondja e mit miért csinált.–Húzta fel a vállait.
–Akkor csak annyit mondj el, hogy igazat mondott e mielőtt elment. Tényleg nem szeret?–Kérdeztem előre félve a választól.
–Mindig is szeretett.–Mosolyodott el. Azt hiszem nekem ennyi elég. Ő is szeret engem és én is szeretem őt.
Fizzy mögött megpillantottam az 5SOS fiúkat.
–Luke.–Siettem oda.–Te is tudtad, ugye?
–Mármint mit?–Próbálta játszani az eszét, miközben a hátam mögé pillantgatott.
–Hogy Emi terhes.
–Igen, a bátyja vagyok, jó hogy tudom.–Hadart idegesen.–Ne haraduj Niall de inkább az életükkel szeretnék most foglalkozni.
Ezt most teljesen úgy mondta, mintha engem nem érdekelne, hogy mi lesz velük. Szeretem Emit, és azt a babát is akár az enyém akár nem. Liának akkor is fontos, és ha neki fontos nekem is az.
–Emília Phenelope Accarsu hozzátartozói?–Lépett ki végre egy orvos a műtőszobából.
–Igen.–Válaszoltuk mind kórusban.
–A körülményekhez képest jó híreim vannak. Egyikőjük sincs életveszélyben. A hölgy bal lába eltört, a teste több részein zúzódások vannak, de szerencsére egy törött borda sincs. Viszont a méhlepényleválás kockázata miatt fontos, hogy most egy pár napig ne nagyon terhelje magát, feküdjön, pihenjen. Így elkerülhető a nagyobb baj. Most átvisszük a szobájába, ott majd egyesével, kis idökre láthatják, de még körülbelül 2-3 óra hosszáig aludni fog.
–Rendben Dr úr, köszönjük szépen.–Fogott vele kezet Luke.
–Ugyan, ez a munkám.–Mosolygott.

–Emília. Édesem. Végre bejutottam hozzád. Mindenki meg akart előzni. Mintha már nem lenne jogom hozzád.–Ültem az ágya mellett. A kezét a hasára helyeztem, majd rátettem a sajátom.–Gondolom nem is hallasz, de..sajnálom, hogy hagytalak elmenni. Nem kellett volna ígéretet tennem, de neked sem kellett volna a szemembe hazudnod. Szeretsz engem. Tudod jól. De miért menekültél? Ohh istenem mit csinálok.–Sóhajtottam mélyet.–Úgysem hallod a kérdésem, hogy tudnál választ adni.–Szeretlek.–Csókoltam homlokon.
Nem kellett volna, hogy érdekeljen a szavam. De annyira elszántnak tűnt, és őszintének. Még ültem az ágya mellett kicsit, néztem őt. Ismét itt. Gyűlöletes deja vu. Miért kell mindennek itt végződnie? Mintha e nélkül nem fájna eléggé minden mindenkinek. Eleget voltunk már itt, eleget aggódtunk már, elég volt a folytonos idegeskedésből, a szomorúságból, ebből a kegyetlenségből. Csak boldogak szeretnénk végre lenni. Miért ilyen elcseszett minden?

2 és fél órája ülünk ismét mind a váróban. Senki sem beszél, azt hiszem mindenki a gondolataiba mélyedt.

°Emília szemszöge°

Lassan kinyitom a szemem, de a hirtelen fény bántóan hat rá így gyorsan csukom vissza. Nem egészen tudom felidézni a történteket. De abban majdnem teljesen biztos vagyok, hogy már megint egy átkozott kórházban fekszem infózióra kötve.
–Kisasszony. Jól láttam, hogy kinyitotta a szemeit?–Hallottam magam mellől egy kedves női hangot.
–Uhum.–Dünnyögve próbáltam választ adni.
–Hívom a kezelő orvosát.–Mondta, majd lépteinek hangja egyre távolodott.
A baba. Nem törődtem a zavaró fénnyel, vagy a karomba nyílaló lüktető fájdalommal, csak látni és érezni akartam a hasam, hogy tudjam biztosan nem veszítettem őt el. Aztán boldogan konstatáltam, hogy rendben van.
–Jó estét kisasszony.–Lépett be egy közepes éveiben járó férfi. Feltételezem érte ment az ápolónő.
–Kérem tegezzen. Ne tévessze meg a terhességem.–Poénkodtam.
–Örülök a jó kedvednek, ez nagyszerű. Hogy érzed magad? Fejfájás? Émelygés?
–Öhm, mindenem fáj, de émelygést nem tapasztalok.–Válaszoltam elgondolkodva.–Uram, hányan vannak kint?
–Tehát nem is a válaszon gondolkodott. Meglehetősen sokan.–Mosolygott kedvesen.
–Van itt Niall nevezetű is?–Tettem fel újabb kérdést félve.
–Sajnos neveket nem tudok.–Húzta félre a száját. Majd bele világított a szemembe.

°Niall szemszöge°

Azt mondták felébredt, de el kell végezni még néhany gyors rutinvizsgálatot és utána akár mind bemehetünk hozzá.

–Van önök között Niall nevezetű?–Kérdezte amint kilépett.
–Én vagyok, miért?
–Azt hiszem téged szeretne, bár nem mondta ki de láttam a szemében.–Mosolyodott el.

A többiek felé fordulva megkérdeztem, zavarná e őket ha először egyedül mennék be hozzá. Mindenki egyöntetűen nemmel felelt ígyhát beléptem a kórterembe.
–Szia.–Köszöntem rá mire kinyitva szemeit rám nézett.
–Tudom, beszélnünk kell.–Mintha valamiféle halvány mosoly látszódott volna az arcán. Oda sétáltam az ágya mellé és leültem a székre.
–Hány hónapos vagy?–Kérdeztem, bár tudtam hogy épp most rombolom le talán azt a csepp esélyem is.
–Azt hiszed nem a tiéd?–Felelt kérdéssel a kérdésemre.
–Én csak össze vagyok zavarodva. Tudnom kell.
–5 hónapja növekszik bennem ez a kis élet.–Fogta a hasát. Miután sikeresen ki "matekoztam", hogy 4 hónapja jött el tőlünk, hatalmas mosolyra húzódott a szám.

...

Sziasztok babykék🥰
Itt lenne a következő rész, annyira igyekeztem amennyire csak tudtam. Plusz 200 szó ajándékba😹💕
Remélem tetszett és nem okoztam csalódást💕
Majd jelentkezem, addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra. Puszi😽