Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀41.🥀

–Menjetek be.–mosolygott Lucas bíztatóan. Mély levegőt vettem és benyitottam az ajtón. A többiekkel együtt bementünk.
Lia az ablak alatt elhelyezett kipárnázott ágyán ült, és kifelé nézett.

–Szia Emília.–köszöntem kissé félve
–Mi az Ír-manó, hol a becenév?–fordult felém mosolyogva nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről. Gyorsan átszeltem a köztünk lévő távolságot és mellé ülve magamhoz húztam.
–Emília, mi..–kezdte volt Zayn de félbe szakította
–Ne már srácok, becézzetek nyugodtan és tudom, hogy mit akarsz mondani. Ne sajnáljátok, nem tehettek róla. Ez a sors szörnyű fintora.–nyugtatott minket
–Akkor te nem okolsz minket?–kérdeztem
–Egy percig sem gondoltam, hogy ti vagytok a hibásak. Anyám is meg fog békélni. Mindnyájunknak fáj Carol elvesztése és azt hiszem neki értetlen okokból kifolyólag megnyugvással szolgál ha mást okolhat a sors helyett. Mindig azt mondta mi írjuk a sorsunkat..hitt istenben, hogy ő a kezünkbe adja az irányítást és talán most nem akarja elfogadni, hogy ebben mégsem mi döntünk.
–Nem tudom mit mondjak..–De tényleg, semmi nem jutott eszembe
–Te csak csókolj meg.–mosolygott a szemembe nézve. Teljesítettem a kérését. Azt hittem többé nem lesz rá lehetőségem.
–Szeretlek.–suttogatam miután elváltam ajkaitól
–Én is Szeretlek.–puszilt arcon–Ti mikor jöttök ide egy ölelésre?–nézett a többiekre türelmetlenül
–Most.–jöttek ide hatalmas vigyorral az arcukon. Az eltelt 1 hónap után szerintem ez nagy megnyugvást jelent mindannyiunk számára.

*Emília szemszöge*

Teljesen másképp élem most át ezt a pillanatot, mint eddig, hiszen ez olyan, mint egy újjászületés. Újjászületett a kapcsolatom velük. Igen, fáj ami történt és ez sosem lesz másképp, de nekik is ugyanúgy fáj. Anyának nem kellene őket hibáztatnia, semmiről sem tehetnek. Kicsit elszomorít a tény, hogy a fiúk egy percig is úgy gondolták én is őket okolom. Talán kicsit tehetek róla, hogy így gondolják, hiszen mozogni (deréktól felfelé) már 2 hete tudok, írhattam volna nekik, vagy legalább Niallnak mégsem tettem..így vissza gondolva nagy  hülyeség volt részemről. De most itt vannak, és nem tervezem őket még egyszer elengedni.
–Szeretlek titeket.–mondtam mosolyogva
–Azta. Ezt sem mondtad nekünk gyakran.–nevetett fel halkan Hazza–Mi is szeretünk.–tette azért hozzá

Hirtelen nyílt az ajtó mi pedig abba hagytuk az ölelkezést.
–Kicsim–kezdte anya rögvest–Cameron hívott hogy átjön hozzád.–bár a mondatot hozzám intézte mégis végig Niallt nézte gúnyos pillantásokkal, aki tartotta a szemkontaktust
–Oké.–motyogtam ő pedig kilépett az ajtón. Ahogy vártam Niall azonnal kérdőn fordult felém.
–Megmagyarázom!–védekeztem rögtön
–Várom.–mosolygott, inkább vicsorgott ingerülten..köszi anyu
–Szóval anya akasztotta rám, mondván hogy ne legyek egyedül. Persze Luke mondta, hogy ő itt van velem de anyu elintézte azzal, hogy "és ki tudja mikor lépsz le hirtelen megint".–na igen, rá sem lehet ismerni–Aztán igazából rajöttem hogy jó fej, könyveket olvasott fel nekem, folyamatosan mesélt valamit, megkedveltem.–fejeztem be
–Megkedvelted.–nézett rám jelentőségteljesen. Persze, hogy csak ez ragadt meg neki.
–Niall, csak egy srác akivel jóban lett mert mi nem tudtunk vele lenni, ne láss bele többet.–szólt neki Liam, de szerintem fel sem vette
–Nem úgy kedveltem meg.–néztem bele szemeibe, szólásra nyitotta a száját de a kopogás bezavart
–Helló.–dugta be a fejét Cam
–Szia.–érőltettem mosolyt magamra
–Cameron Cranston vagyok, ti pedig ha nem tévedek az 1D srácok.–fogott kezet velük
–Azért annál azt hiszem kicsit több.–szorított rá a kezére Niall
És akkor itt jött az, ahogyan nekem szokott köszönni. Két puszival. Azt hittem Niall most rögtön letépi a fejét.–Megteszed, hogy vissza veszel és nem puszilgatod a barátnőmet?–háborodott fel igazából teljesen jogosan
–Bocsi, megszokás.–kért elnézést
–Ne legyen megszokott mert már lassan fél éve bolondítom a fejét!–akadt ki még jobban
–Várj. Mi?–kerekedtek el a szemei
–Hogy hogy mi?–néztünk rá kérdőn
–Anyukád azt mondta idézem: "Szabad az út a szíve felé".–ráncolta a szemöldökét
–Ohh istenem ez az asszony. Azt mondta, hogy "nyugi mindenbe beavattam".–kikészülök, mire volt ez neki jó?
–Akkor te azért voltál vele, mert tetszik neked és akarod őt?–méregette Niall
–Nem, azért voltam vele mert akartam, szeretek segíteni az embereknek. Ráadásul határozottan a Harry fajtákra bukom.–nevette el magát
–Te..?–nem igazán akartam befejezni a kérdést nem tudtam mennyire lenne sértő
–Amennyire csak lehetséges.–rántott vállat–De ezek szerint anyukád sem jött rá.–húzta félre a száját
–Ohh tesó, Harry a tiéd lehet.–lélegzett fel Niall megnyugodva mire belőlünk hatalmas nevetés szakadt fel. Hogy ez is mennyire hiányzott már.

Igazából nagyon jól elbeszélgettünk így közösen. Anya elég gyakran benézett és mindig csalódottságot láttam rajta mikor a fiúkra nézett. Gondolom volt valami terve a Cameronos dologgal ami most dugába dőlt. Miután Cam elment a fiúkkal letárgyaltuk, hogy holnap vissza utazom velük és felkeressünk együtt egy gyógytornászt aki segít ismét lábra állni. Remélem, hogy sikerülni fog. Azt gondolom minden fejben dől el, és hát én elég elszánt vagyok, szóval bizakodom. Lucas azt mondta, ő még pár napig itt marad anyáékkal, szeretné rendesen helyrekozni veluk a kapcsolatát.

Elmondtam anyának, hogy vissza megyek Los Angelesbe mire könnyek közt örjöngeni kezdett. Ugyanúgy a szokásos de ők tehetnek mindenről szöveggel jött.
–Nem anya!–megelégelve vágtam a szavába–Semmiről sem tehetnek. Nekik is rossz. Mellettük boldogak voltunk! Carol is tudja, hogy nem csinálták rosszat, ő sem akarná, hogy emiatt őket hibáztassam. Ez a kegyetlen sors fintora!–kiabáltam kikelve magamból–Ha nem hagyod abba az ócsárolást feléjük, bizony isten úgy elmegyek hogy többet nem látsz.–fejeztem be már halkabban. Anya segélykérően apára nézett de ő csak rám mosolygott.
–Te nem hallottad a nevetését odafönt?–kérdezte anyától–Ezek a fiúk, bármilyen helyzetben mosolyt tudnak csalni az arcára. Ha ő a boldog, én ismét áldásom adom erre. Carol is így akarná.–egy könnycsepp gördült végig az arcán
–Köszönöm.–Kitartottam a karjaim, ő pedig lehajolva megölelt. Anyának nem volt más választása, elengedett. Mi pedig felmentünk, a fiúk segítettek pakolni, és útra kész voltunk. Ismét..csak most Carol fentről kísér minket.
Úgy érzem hamarosan rendben leszünk.

___________________

Sziasztok, itt is lenne a következő rész, remelem tetszett es nem okoztam csalódást.😊
Hamarosan jelentkezem addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra.❤