Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀43.🥀

–Mit kell csinálnom?–Ejtett egy apró mosolyt felém.
–Köszönöm.–Álltam fel, hogy megöleljem.

A földszintre érve leültem a többiek mellé az asztalhoz
–Jó reggelt.–Puszilt volna meg Niall de elfordítottam a fejem így csak az arcomra adhatott
–Reggelt.–Intéztem szavaim mindenki felé
–Fizzy? Nem rég felment hozzád.–Kérdezte Lou
–Nem vagyok a bébicsősze.–Rántottam vállat
–Mi a baj Lia?
–Semmi Niall.–Húztam össze a szemöldököm mint aki nem érti miért kérdezi. Azt hiszem ez nekem jobban fáj, mint neki.
–Ohh ugyan Emília mondd csak el, hogy mi a bajod.–Jelent meg Fizzy a lépcső alján idegesen
–Fogd be a szád Félicité.–Beszéltem hozzá kimérten
–Hé Emi szépen beszélj a húgommal jó?–Kelt Louis rögtön a kisebbik Tomlinson védelmére
–Hagyjad bátyus. Nem gond. Ha ő nem mondja, hát majd mondom én.
–Fejezd be!–Szóltam rá
–Niall, hogy lehetsz ennyire vak? Nem látod, hogy Emília már nem szeret téged? Csak fél bevallani mert túl gyáva.–Nézett a szőkeség szemeibe. Én nem mertem megtenni.
–Miről beszélsz? Ez hülyeség! Igaz, Emi?–Kérdezte elcsukló hangon. Nem válaszoltam semmit csak felrohantam az emeletre. Fizzy mellett elmenve egy apró köszönöm mosolyt villantottam. A szobámban előszedtem a bőröndöm és elkezdtem bele pakolni a ruháimat. Ahogyan vártam, Niall nem sokkal utánam berontott az ajtó.
–Mondjál már valamit az istenért!–Hőbörgött teljesen jogosan. Nem szóltam semmit, rá sem néztem csak folytattam a pakolászást. Hirtelen megragadta a karom és maga felé fordított. Na erre már nem igazán számítottam, még sosem volt ilyen erőszakos, a szorítása alatt egyre jobban fáj a karom.
–Engedj már el te idióta!–Próbáltam kirántani a karom eredménytelenül
–Nem engedem, míg el nem mondod mi folyik itt! Mi az, hogy te egyik napról a másikra hirtelen már nem szeretsz? Megcsalsz? Van valakid? Ohh igen, biztos hogy van. Miért is gondoltam, hogy majd nem fogsz élni a testi adottságaiddal?–Kérdezte cinikusan. Betelt a pohár, túl messzire megy. A szabadon maradt kezemet lendítve óriásit csaptam az arcára. De komolyan, ott maradt a kezem nyoma.
–Mit a francot képzelsz te magadról Horan? Nem nincs senkim!–Meglepődését kihasználva kiszabadítottam a karom, ami már piros lett a keze alatt.
–Akkor miért?–Idegességét mintha mérhetetlen fájdalom váltotta volna fel
–Mert Fizzy igazat mondott.–Gyorsan bele pakoltam a maradék ruhám és a bőröndöt becipzározva indultam volna ki a helyiségből, de utamat állta.–Engedj el menni Nialler.–Mondtam lehajtott fejjel. Most gyengéden fogta meg ugyanazt a karom és kezdte simogatni a piros helyet.
–Sajnálom, nem akartalak bántani.–Bátorságot vettem magamon és bele néztem szemeibe. Kár volt, mert könnyekkel áztatott gyönyörű kék szemeitől úgy éreztem menten elgyengülök és mindent bevallok. De természetesen nem lehet. Így lesz a legjobb. Ha sokat mondogatom talán elhiszem..
–Semmi baj Niall, csak engedj, mennem kell.–Finoman elhúztam a karom majd ki akartam kerülni, de ismét utamat állta.
–Mondd ki. Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy nem szeretsz már.
–Nem.–Hogyan is tehetném meg, ha egyszer nem igaz?
–Akkor nem mész el.
–Miért? Ha kimondom elengedsz?–Kérdeztem össze húzott szemekkel.
–Ha a szemembe nézel és úgy mondod ki, akkor ígérem, hogy elengedlek és nem foglak keresni mert nem akarlak magamhoz láncolni. Tudom, hogy csak akkor mondod a szemembe ha tényleg úgy van.–Hallgattam. Ha kimondom elenged. Végülis ezt akartam, nem? Elmenni és hagyni, hogy élje az életét. Most mégis, inkább vetném magam karjaiba. Gyerünk Emília, csak egy kis bátorság kell. Ha van még valami a régi énemből menni fog.–Látod? Nem mondod ki mert nincs így, szóval mondd el mi a...–Abba hagyta a beszédet mikor a szemeibe néztem.
–Nem szeretlek Niall.–Mondtam rezzenéstelen arccal, holott a szívem épp megszakad. Szemei ismét megteltek könnyekkel. Kikerültem, majd az ajtó felé vettem az irányt. Vissza néztem rá, csak bámult maga elé.–Jobb lesz így.–Léptem ki az ajtón.
Lent a többiek a nappaliban egy apró félkörben álltak.
–Én köszönök mindent srácok, sosem fogom tudni meghálálni.–Néztem körbe rajtuk.
–Aha, tűnj már el.–Köpte Zayn megvetően.
–Zayn..–Suttogtam a nevét megsemmisülve.
–Mi van? Eljátszottad itt az álszent kislányt, hírnevet szereztél aztán le akarsz lépni, te is csak egy kis hülye liba vagy.–A szavai elmondhatatlahul fájtak. Ha nem a saját fülemmel hallom el sem hiszem, hogy ezeket Zayn mondta.
–Zayn!–Förmedt rá Harry.–Ha egyszer már nem szereti Niallt, akkor mit lehet tenni? Kötözzük egy székhez és nézessük vele addig Niallt amíg újra bele nem szeret? Ez nem így működik tesó.–Rázta a fejét hihetetlenkedve. Zayn válasz nélkül ment az emeletre.–Ne is hallgass rá, csak most egy kicsit sok neki, majd lenyugszik és bocsánatot kér.–Intézte szavait felém egy mosoly kíséretében.–Mi azért majd néha kereshetünk?
–Személyesen kérlek ne.–Pánikoltam be rögtön, hisz akkor rájönnének, hogy terhes vagyok.
–Tiszteletben tartjuk.–Bólintott Liam.
–Szeretlek titeket.–Öleltem meg őket egyesével.

—♡—

Leszállt a gépünk Californiában. Fizzy a távozásom után nem sokkal jött utánam a házához, ahová az idő közben zsebembe csempészett kulccsal sikerült bejutnom. Nem kértem tőle, hogy jöjjön velem ám ő mégis ragaszkodott hozzá.
–Nem kopogsz?–Ráncolta a szemöldökét Fizzy.
–Hogy mondjam el nekik, hogy terhes vagyok?–Vizslattam az arcát, mintha csak ott lenne valahol rajta a válasz.
–Anyu, Apu, terhes vagyok.–Tárta szét a karját elégedetten mintha valami zseniális dolgot talált volna ki. Majd bekopogott.
–Úr isten lányok, miért kopogtok?–Nyitott ajtót anya nevetve. Igen, miért is?
–Nem igazán tudom.–Nevettem fel beljebb lépve.
–Csak ketten? A fiúk? A másik fekete hajú lány?–Állt fel apa a kanapéról.
–Ő Eleanor apa.–Forgattam a szemem, ugyanis minden alkalommal el kell neki mondanunk.–A fiúk, nos..–Az ajtóhoz léptem és az ajtó mellé rejtett bőröndjeim behúztam.
–Ez mi?–Jött közelebb apa.
–Vissza költözöm.
–Niall csinalt valamit?–Fogalmam sincs honnét, de apa elővett egy vadászpuskát. No comment.
–Jesszus, apa, tedd már le. Nem csinált semmit.–Ráztam a fejem hevesen.
–Akkor?–Kérdezte anya.
–

Terhes vagyok.–Mondtam ki gyorsan, mire mind a ketten elkerekedett szemekkel néztek rám.–Tudom, hogy azt fogjátok mondani, hogy korai, hogy fiatal vagyok és nem fogom tudni felnevelni de én erről a babáról nem vagyok hajlandó lemondani, szóval bárhogy is döntsetek én jó anyja leszek a gyermekemnek és mindent meg fog kapni.
–Nem is hagynának, hogy lemondj róla ha akarnál sem.–Rázta a fejét anya hevesen.
–Ő a tiéd és szerintem mindig arra nevettünk, hogy vállald a felelősséget a tetteidért.–Szólalt meg apu is.–Abból, hogy most így elénk álltál ezzel is azt vonjuk le, hogy felnőttél.
–Szóval nem haragszotok rám?–Kérdeztem mosolyogva.
–Dehogy haragszunk, mi mindenben támogatunk téged.–Ölelt át anyu. Ez nagyon jól esett.
–Niall nem akarja őt?–Nézett rám apa és szemei hirtelen ismét villámokat szórtak.
–Ő nem is tudja..–Válaszoltam halkan.

...

Sziasztok babykék.💕
Itt lenne a következő rész, remélem tetszett és nem okoztam csalódát. Majd jelentkezem, addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra.🥰