Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀48.🥀 (Befejezés)

8 years leater

Nialler szemszöge

-Apa, Hanry keresztapu nem adja vissza a babámat!-Szalad felém Carol panaszkodva.
-Hanry nem hiszem el, hogy egy 8 éves kislány szintjén vagy. Add ide a babát.-Gyors léptekkel megyek a nappaliba és veszem el az említett játékot.
-Vegyél nekem is egy ilyet. Olyan szép, lehet fesülni és még pisil is. Nézd már pelenkája is van.-Tényleg olyan lelkesen beszél róla, hogy elgondolkodom minden rendben van e a fejében. Bár ha jól átgondolom sosem volt.-Emi venne nekem.-Teszi hozzá halkan mire össze szorul a szívem.
-Biztosan.-Válaszolok megtörten. Ránézézek a lányomra. Szinte minden vonását az édesanyjától örökölte. Nagy zöld szemek, barna göndör fürtök a szája pedig épp olyan vörös-már-már természet ellenesen- mint az anyjáé volt. Azon a napon sajnos Emília nem jött ki élve a műtőből. Órákon keresztül küzdöttek az orvosok azért, hogy mind a ketten túléljék de nem sikerült. A szívem megszakadt amikor az orvos közölte, hogy "Sajnálom, a menyasszonya életét vesztette" 8 év telt el de én a mai napig úgy emlékszem minden szóra, minden érzésre mintha csak tegnap lett volna. Az élet elmarta őt mellőlem, kiszakított egy darabot belőlem. Bár azt mondtam beperelem a kórházat ha valamelyikük meghal mégsem tettem hiszen tudom, hogy minden tőlük telhetőt megtettek. Sokáig tartott feldolgozni a halálát és nem is sikerült teljesen, azt hiszem sosem fog..de megtanultunk élni a hiányával. Szerettem volna Emíliának nevezni a lányunkat de csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szerette volna, hogy a testvére nevét kapja. Carolnak minden nap mesélek az csodálatos édesanyjáról. Nem hagyom, hogy ne emlékezzen rá. Rengeteg képet mutatok neki mindig, csak attól tartok ha elég idős lett ahhoz, hogy megértse mi történt azt fogja hinni ő tehet róla. Nem fogom hagyni, hogy magát hibáztassa ez biztos. A fiúkkal teljes odaadással neveljük őt és ők is úgy szeretik mintha a sajátjuk volna. Tisztában vagyunk vele, hogy az anyai szeretetet semmi sem pótolhatja, de azért próbálkozhatunk, nem? Emília anyukája Marie eleinte el akarták venni tőlem, azt mondta én nem tudnék úgy gondoskodni róla ahogyan kell. De hál istennek Greggel és a fiúkkal sikerült meggyőznünk őt. Na és persze Fizzy segítségével. Fizzy, ő Carol második anyukája, a lányom imádja őt. Luke ide költözött hozzánk mert minden idejét az unokahúgának akarja szentelni, ha engem kérdeztek nagyszerű apa lesz belőle és ki tudja, ahogyan a dolgok jelenleg állnak az is lehet, hogy annak a gyermeknek Fizzy lesz az anyukája. Eléggé össze melegedtek.
-Apa szerinted anya lát engem?-Néz rám hatalmas szemeivel. Az ölembe veszem és együtt megyünk ki az udvarra.
-Lát minket, látja milyen gyönyörű kislányt hozott a világra és mindig vigyáz rád nehogy bántódás érjen. Integess neki.-Felnéztünk az égre és együtt integettünk.
-Szia anyuci, szeretlek.-Kiáltja a magasba.
-Szia hercegnők, szeretlek.-Kiáltom én is elcsukló hangon.-Hiányzol.-Teszem hozzá halkan.

Az Író szemszöge

Azon a végzetes napon Emília félre értette a törtenteket. Sophia színész és egy főszerep miatt utazott Los Angelesbe. Akkor, a szobában erre a szerepre gyakorolt és Niallert kérte meg, hogy segítsen így tehát arra a kis időre Niall alakította a szerepbéli titkos románc férfi felét. Niall azóta sem tudja mi történt akkor pontosan, Emi miért esett le a lépcsőn.

Ne szomorkodjatok, Emília úgy ment el, hogy életet adott a számára legfontosabb embernek ki a szíve alatt dobogott s megajándékozta Niallt egy gyönyörű kislánnyal kárpótlásul az ő elvesztéséért.

Sajnos az élet nem mindig tündérmese, fogadni kell ami jön s elengedni ami megy. Kereshetjük benne az igazságot, nincs benne, mert az élet sosem lesz teljesen igazságos. Mindig lesz egy-egy olyan történés ami kiszakít belőlünk egy darabot. Nekünk pedig nincs más dolgunk mint mély levegőt venni és elfogadni, mert megváltoztatni nem tudjuk.

Köszönöm, hogy Emíliával tartottatok ezen a rögös úton.❤