Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀17.🥀

Reggel arra keltem, hogy valaki a hajamat piszkálja. Nem néztem fel, de ahogy a körülnéztem és észrevettem, hogy Niall szobájában tartózkodom végre realizáltam a helyzetet miszerint a mellkasán fekszem és nagy valószínűséggel ő az ébresztőm. Direkt nem szólaltam meg, élvezni akartam a pillanatot és reménykedtem benne, minél később veszi észre, hogy már nem alszom. Komolyan mondom nem tudom mit akarok ezzel, nem tudom miért nem mondom egyszerűen hogy jó reggelt, kérek bocsánatot amiért kérdezés nélkül átjöttem és húzok ki innen a picsába. Ez lenne a helyes tudom én de valami mégis itt tart. Mintha valami láthatatlan fonál hozzá kötözne. Ezt a bizonyos fonalat minél hamarabb el kell szakítani ugyanis ebből az egészből semmi jó nem sülne ki. Mármint csak gondoljatok bele, ha érezne irántam valamit azt mondjuk alapból bevallaná vagy ha nem is kerek perec de akkor legalább közeledne de semmi vagy csak én vagyok túl vak? Mondjuk sosem volt szemem az ilyesmihez de nem is tudom. Talán igazam van, talán nem. Ha magamból indulok ki...én sem közeledek felé bár az, hogy itt fekszem a mellkasán szerintem igenis közeledésnek mondható. De nem tudom. Ahjj semmit sem tudok. Az a csók...mégcsak arra sem emlékszik, ha azért csókolt volna meg mert érez irántam valamit akkor emlékeznie kellene rá. Legalább egy kicsit. De semmi vagyis azt mondja.
Na jó ha ez így megy tovább bevonulok a diliházba.

Úgy érzem nem bírok tovább mozdulatlan maradni. Inkább megszólalok.
-Jó reggelt-köszöntem kissé fáradt hangon ami szándékosan lett ilyen, nehogy észrevegye, nem most keltem
-Neked is Lia-köszönt vissza én pedig feltápászkodtam róla
-Bocsánat, hogy kérdezés nélkül jöttem be-néztem rá már állva
-Nem baj-pattant fel ő is mosolyogva-Meglepett de tetszett-lépkedett egyre közelebb
-Most mit csinálsz?-kérdeztem remegő hangon mivel már aligha volt köztünk hely
-Nos ki tudja-suttogta ajkaimra játékosan
-Ne játsz velem-léptem egyet hátrébb
-Nem játszom-rázta a fejét
-Na persze-nevettem fel hisztérikusan-Megint megcsókolsz aztán bevágod hogy szarra se emlékszel mert olyan sötét vagy belül mint az éjszaka-emeltem feljebb a hangom miközben egy kósza könnycsepp csordult ki a szememből. Le akarta törölni de elcsaptam a kezét és erőszakosan letöröltem elszabaduló könnyem.
-Miről beszélsz?-nézett rám értetlenül
-Mondom sötét vagy minek mondjam?-trappoltam ki a szobából egyenesen át Zayn szobájába aki az ágyon ülve a telefonját bújta de amint észre vett összráncolt szemekkel nézett rám.
-Mi történt?-dobta le a telefont maga mellé
-Niall-ültem le mellé az ágyra
-Mit csinált már?-kérdezte fájdalmas képet vágva
-Nos azt hiszem sőt biztos, hogy meg akart csókolni. De én félek. Szerintem csak játszik velem-néztem a szemébe
-Honnan veszed?-húzta fel a szemöldökét
-Már egyszer megcsókolt, felébresztett bennem valamit aztán bevágja hogy szarra sem emlékszik.-tártam szét a karom
-Akkor részeg volt. Az is előfordulhatott volna, hogy te nem emlékszel rá. Most viszont teljes mértékben józan és úgy akart megcsókolni. Hülye vagy húgi-adta tudtomra azt amire közben már én is rájöttem
-Bassza meg-csaptam a homlokomra-Nem! Nem érdekel-makacsoltam meg magam-Amúgy sem lehetne köztünk semmi.
-Már miért ne lehetne?-kérdezte
-Mert ő híres-vágtam rá kapásból
-Aha és?-hihetetlenkedett-Te figyelj már. Tényleg hülye vagy. Ha két ember szereti egymást nem számít a társadalmi rangsor, nem számot a pénz se semmi csak az, hogy igazán szeretik egymást. Ha te őszintén, tiszta szívedből szereted küzdjél már kettőtökért bazdmeg ne menekülj! Te menekülni próbálsz a saját érzéseid elől csakhogy ez nem fog végig menni. Egyszer igenis oda fogsz jutni, hogy oké neked nincsen több erőd, feladod, hagyod hogy az érzelmeid utól érjenek de mi van ha akkor már késő lesz? Mi van ha akkor már ő nem fogja irántad azt érezni amit most? Gondolkozz Emi az isten szerelmére. Gondolkozz-váltott kissé ideges hangnemre. Huu basszus tudjátok ebben mi a legrosszabb? Hogy teljes mértékben igaza van.
-Mi lenne velem nélküled-öleltem magamhoz szorosan-Nem fogok ráakaszkodni mint egy baszatlan szűzlány-poénkodtam-De nem menekülök tovább-mosolyogtam
-Áhh végre. Köszönöm-nevetett fel enyhén
-Na és te meddig menekülsz?
-Miről beszélsz?-vágott értetlen arcot
-Carolról hát kiről?-forgattam meg a szemem-Mikor óhajtasz tenni valamit kettőtökért?-foyltattam a vallatást
-Én sosem mondtam neked, hogy tetszik a húgod ezt most hogy?-vakarta a tarkóját pirulva
-Könyörgöm már az első nap azzal kezdtél nálam, hogy van e valakije-nevettem-Aztán meg magától értetődő. Egyedül az nem vágja, hogy forr köztetek a levegő aki vak és süket-magyaráztam
-Remélem ő egyike azon embereknek-suttogta. Óh ha tudnád hogy igen, és pont emiatt van maga alatt. Legalábbis volt.
-Kezdeményezz-mondtam hirtelen
-Nem-tiltakozott egyből-Tutira nem kölcsönös az érzés és akkor pofára esek, elbaszom a barátságunkat, nem merek majd a szemébe nézni stb-kezdte el eszeveszetten sorolni az érveket
-Nem fogsz bízz bennem-engedtem felé egy sunyi mosolyt-Hívd el randizni-kacsintottam rá majd felállva ki is sétáltam. Nem fogom neki elmondani, hogy a testvérem ugyanúgy érez hiszen tudom, hogy Carol nem akarja, hogy ezt ő megtudja viszont tétlenül nézni sem bírom ahogyan totojáznak.