Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀44.🥀

–Niall nem akarja őt?–Nézett rám apa és szemei hirtelen ismét villámokat szórtak.
–Ő nem is tudja..–Válaszoltam halkan.

–Mi az, hogy nem tudja?–Anya szemei pedig majd kipattantak már csak azt nem tudom mérgében vagy meglepődöttségében..talán mindkettő?
–Nem mondtam el neki.–Ültem le a kanapéra. könnyeimmel küszködve miközben Fizzy védelmezően átkarolta a vállam.
–De miért nem kicsim?–Enyhült meg anyu a másik oldalamra ülve.
–Mert ő világhírű sztár. Ha elmondom biztosan minden idejét nekem szentelte volna, ami a banda elhanyagolasához vezette volna őt..és az egész karrierje oda, a fiúkéval együtt. Nem gondolhatok csak magamra.–Próbáltam elmagyarázni miközben a sírás kerülgetett.
–Nem, nem magadra, a gyermekedre kislányom!–Emelte fel a hangját apu. Ez bizony nem volt gyakori eset. Csak akkor kiabált ha tényleg nagyon mérges volt ránk. Innen tudtuk, mikor léptük át azt a bizonyos határt.
–Kérem tűrtőztesse magát!–Kelt legjobb barátnőm nyomban a védelmemre. Rátettem a kezem az övére és enyhe szorítással próbáltam a tudtára adni, hogy hagyja.
–Mi lesz a gyermekeddel lányom? Mit mondasz majd neki? "Bocsi kicsim de védve a sztár apád hírnevét nem ismerheted őt"!? Ez abszurd tényleg csak én látom ezt?–Folytatta még mindig kiakadva.
–Fejezd be!–Kiáltott rá anya.–Az istenit, felnőtt nő ha ő úgy gondolja így lesz nekik a legjobb hát így lesz mi pedig támogatjuk őt.–Állt a sarkára szokásosan. Mindig egyenes volt. Mindig kiállt magáért és értünk. Apával és bárki mással szemben is, csak hogy védjen minket.
–Felnőtt? Csak mert 19 lesz? Nem felnőtt.–Mondta a nem rég elhangzott szavait meghazudtolva majd maga mögött becsapva az ajtót kiviharzott a házból.
–Sajnálom anya, én nem ezt akartam.–Néztem a szemébe bánatosan.
–Semmi baj, most egy kicsit sok neki, félt téged, titeket.–Hásamra tette a kezét.–De amint megnyugszik bocsánatot kér és támogatni fog. Viszont.–Tudtam, hogy itt jön az őszinteségről szóló monológ szóval megelőztem őt.
–Igen, tudom. Előbb utóbb szólnom kellesz neki a babáról, mert minnél tovább halogatom annál több lesz a hazugsághoz kötött történet, és ha kiderül annyi minden omlik össze amennyi mindenhez hozzá van füzve.
–Pontosan.–Mosolyodott el. Már kicsi korunk óta így neveltek minket. Bevallom egészen eddig hasznos is volt, nagyon ritka eset volt, hogy hazudtunk a szüleinknek, ha pedig mégis megtettük egy-két napon belül bevallottuk bűnünket. Viszont tudtam, hogy ez nem fog ilyen könnyen menni, és nem is hetek múlva teszem meg, hónapokat sem igazán mondanék..sokkal inkább éveket.

4 month later...

–Na és ez hogy tetszik?–Mutatott Fizzy egy újabb kiadó lakást a laptopon.
–Túl drága.
–Minden másodikra ezt mondod. Vagy azt, hogy nem megfelelő egy babának.–Forgatta a szemét unottan.
–Dehát ha így van.–Nevettem fel.
–De nincs így. Tudod, hogy együtt vesszük ki, ott leszek mert mindenben segíteni szeretnék. Festegetsz, és roppant tehetséges vagy benne, jó pénzt is keresel vele, és büszke vagyok rád, de nem baj ha nem pont most teszed bele a részed, ráérsz vele később is...vagy soha, de ebbe úgysem mész bele.
–Nem tudom mi lenne velem nélküled.–Öleltem meg a pocaklakó miatt kissé nehézkesen. Bizony, 4 hónap telt el azóta a nap óta. Az elmúlt időben a szüleim és Fizzy mindenben mellettem állnak és támogatnak. Apával már rögtön másnap megbeszéltük a dolgokat, és kibékültünk bár én nem is haragudtam rá. Niall tartotta a szavát és azóta nem is keresett, semmit sem tudok róla. Gondolom éli az életét. Ahogyan én is az enyémet. Most pedig házakat nézegetünk mivel úgy döntöttem, hogy ideje leszállnom a szüleim nyakárol.

Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg.
Ismét rettegve pillantottam a laptopot bújó lányra aki mintha megérezte volna felemelve fejét rám nézett, és tudta ki keres.

Liam

Ismét remegő kezekkel fogadtam a hívást.
–Szia Emi, mondd mi a helyzet?

–Szia Liam, semmi különös, éldegélek. Veled?

–Őszintén? Harryvel azon tűnődünk, hogy 4 hónap hosszú idő, szóval szeretnénk már végre látni téged.–Tudtam, hogy ismét próbálkozni fog. Minden hónapban eljátsza ezt, én pedig már nem tudom hogyan rázzam le.

–Ohh ne haragudj de mostanában elég...

–Elfoglalt vagy.–Vágott a szavamba.–Csakhogy ezúttal nem koptatsz le minket. Találkozni fogunk. Oda megyünk.

–Mi? Nem! Vagyis..–Kihangosítottam, hogy Fizzy is hallja.–Nem mondom el hol vagyok.

–Szerinted mennyi ész kell ahhoz, hogy tudjuk a szüleidnél vagy?

–Kérlek Li...ne gyertek ide.–Könyörögtem.

–Rendben, akkor nem. Holnap délután 5 óra, a hozzátok legközelebbi kávézóban. Puszilunk, Szia.–Elköszönni sem volt időm, máris rám nyomta a telefont.

–Úr isten Fizzy, mit csináljak??–Pánikoltam be.
–Majd azt mondjuk elhíztál!–Adott tippet gyorsan.
–Igen, és csak a hasam?
–Miért van neked ilyen faszom génállományod? Minden normális nő hízik a terhesség alatt vagy 8-10kilót, és vagy te 5 hónapos terhesen plusz 2kg-al.–Azt hiszem mostmár ő is pánikol.–Beöltözöl, nagy kabát minden.
–Nyár van, a legnagyobb hülye is észre veszi hogy nem azért vagyok beöltözve mert fázom.–Forgattam a szemem, ugyanis ez már tényleg nagyon elkeseredett ötlet.
–Marieee–Kiáltott anyukám után aki másodperceken belül a szobámban volt.–Vészriadó.
–Jönnek a fiúk és el kell rejtenünk a pocit?–Vette a lapot azonnal.
–Pontosan.–Bólogattam kétségbeesetten.
–Nyugi, megoldjuk. Kell valami extra hosszú egyberuha, az majd eltakarja, annyira egyébként sem nagy, jó lesz ne aggódj.–Állt a szekrényem elé kutakodni miközben nyugtatni próbált. Kivette a legbővebb fazonú ruhámat, ami egy egyszerű fekete színű darab volt, mégsem keltett olyan hatást, mintha egy múltszázadból kilépő, iszlám vallású török nő lennék. Semmi rasszizmus, tényleg, de az az élet kegyetlen és rémes volt.

Szó szerint remeg minden porcikám..hiába szeretnék nyugodt maradni, egyszerűen nem megy. A kávézóban ülve, ujjaimmal az asztalon dobolva várom, hogy Liam és Herry ide érjenek. Bár mivel jóval előbb érkeztem a megbeszéltnél még csak 2 perce késnek.
–Gondoltuk hogy előről fogsz várni minket.–Hallottam egy ismerős hangot mögülem, a szívem pedig majd leállt.
–Idióták, nagyon megijedtem!–Förmedtem rájuk felállva.
–Ne haragudj, meglepetést akartunk. Gyönyörű vagy.–Köszönt Liam egy öleléssel és két puszival.
–Mindig egy manó maradsz.–Üdvözölt Herry is nevetve.
Leültünk, majd szóltunk is egy pincérnek.
–Jó napot, mit hozhatok?–Kérdezte kedvesen.
–Emília?–Nézett rám Liam.
–Én csak egy pohár vizet kérnék.–Pillantottam a nőre.
–Víz? Dehát te eddig imádtad a kávét.
–Valóban Herry, de rájöttem hogy a sok koffein ártalmas.–Magyarázkodtam.
–Régen minden nap ittál volna ha lehet.–Akadékoskodott tovább.
–Hát akkor sem kellett volna.–Tekintettem lezártnak a témát.–Inkább meséljetek, ki hogy van.
–Hát nekem eléggé Hiányzol..–Hallottam mögülem érdes hangját. Kérlek csak ezt ne.
–Ugyen nem?–Kérdeztem suttogva Harryt.
–Sajnálom, de máshogy nem ment volna.–Rázta a fejét. Lassan felálltam, megfogtam a táskám és anélkül, hogy Niallra néztem volna ki indultam.
–Nem mehetsz el még egyszer.–Ragadta meg a karom maga felé fordítva.
–Megígérted..–Mondtam halkan.
–Nem érdekel.

.....

Sziasztok babykék.🥰
Itt is lenne a következő rész, sajnálom a késést. Remélem tetszett és nem okoztam csalódást.💕
Majd jelentkezem addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra.💕