Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀39.🥀

Vannak azok a pillanatok, amelyek szó szerint meghatározzák az egész életed. Események, amik bár meg ne történtek volna. Dolgok, amik olyan mély nyomot hagynak benned, hogy legszívesebben csak eltűnnél, meghalnál. Ilyen ez a pillanat is.

Visszaemlékezés..

-Én is Szeretlek téged.-válaszolt hangjában bujkáló mosollyal

Miután a gép leszállt a fiúk kocsijaikhoz sétáltunk a pakkokkal. Ezúttal ez egyik autóban Niall, Carol, Zayn, Louis és én ültünk, a másikban pedig a többiek.
Zayn a volánnál jól szórakozva danolgatott, ezzel próbálva egy kis életet csempészni a járműbe. Nem bántuk, legalábbis én biztosan nem, legalább neki jó kedve van. Később Carol is csatlakozott hozzá, a refrént egymás szemébe nézve énekelték..
-Zayn vigyázz!-ordítottam amikor észrevettem, hogy egy hatalmas kamion nagy sebességgel száguld felénk..áttért a mi sávunkba, hogy miért azt nem tudom. Hiába akarta kikerülni már nem sikerült. Akkora erővel mentünk neki, hogy a kocsi vissza csapódva a levegőben pördült meg, aztán már csak azt éreztem, hogy egy szakadékba gurulunk folyamatosan.

-Emi..-nyöszörgött mellettem Niall
-Hmm-válaszoltam erőtlenül
-Ki kell szálnunk.-fél szemmel láttam, ahogyan nehezen az övem felé nyúl
-Előbb a tiédet.-óvatosan fogtam le kezét, miután hosszabb ideig babrálva vele sem haladt semmire. Szerencsére hallgatott rám, az övé könnyebben kijött. Nagy nehezen kiszállt a szét roncsolódott autóból, és így próbálta kicsatolni az övem. Eközben én szólongatni kezdtem a mellettem ülő Louist.
-Ébredj. Lou. Hallasz?-lökdöstem, ő pedig lassan nyitotta a szemét.-Hál istennek.-könnyebültem meg egy fokkal.-Carol. Zayn.-imádkoztam, hogy magukhoz térjenek. Nem kaptam választ.-Carol. Zayn.-ismételtem hangosabban. Semmi. Közben az övem megadta magát.
-Úram isten. Emi, a lábad.-kapta sebes kezeit Niall, még sebesebb szája elé rémülten. Lenéztem az említett testrészemre. Rá van szakadva az első ülés..vér..rengeteg vér. Mégsem érzek semmit.
-Nem érzem.-pánikoltam be, de így sem tudtam teljesen magamra koncentrálni. Még mindig mozdulatlanul, hangtalanul ülnek. Meghaltak? Nem, erre gondolni is rossz. Hallottam a mentők visítozó szirénáját. Amikor ide értek az egyik engem, míg mások Zaynt és Carolt próbálták kiszedni a járműből. Louis ki tudott szállni. Egy ideig még láttam, ahogyan nagy erőfeszítéssel próbálkoznak, később csak hangokat hallottam, kétségbeesett hangokat. Majd semmit.

Jelen..

Hallom a fülem mellett valami csipogását. A szemhéjamra mintha egy hatalmas kő nehezedne, nem tudom kinyitni. Undorító fertőtelnítő szagot érzek. De valaki fogja a kezem. Kellemes érzés kerített hatalmába, bár a személyt nem látom mégis gondolom, ki lehet.
-Nem tudom hogyan mondjam el..-a hangját ezer közül is felismerném, a megérzésem nem csalt. De miről beszél? Vagy kihez? Hozzám? Hallak téged Niall. Szólni akartam, de nem megy. Gyenge vagyok.-össze fogsz zuhanni.-folytatta de én még mindig nem értem. Biztosan valami nagy baj történt.-Megvárom, míg magadhoz térsz.-fejezte be végül. Minden erőmet össze szedtem és megpróbáltam kinyitni a szemem. Nehéz volt, nagyon nehéz. Kinyitottam, sikerült..de mintha valaki vissza tolta volna őket ismét lecsukódtak.-Ne erőltesd meg magad Lia..-kérlelt Niall, de nem bírtam magammal. Ismét neki futottam.-túl sok vért veszítettél, a szervezeted teljesen legyengült, hagyd most ezt.-ezúttal erőteljesebben csengett a hangja. Hallgattam rá és nem folytattam. Éreztem, ahogyan elálmosodom.

Niall szemszögéből

Elképesztően nehéz őt így látnom, erőtlenül, sebesen..és még nehezebb lesz összetörve látni. Azt sem tudom, hogyan közöljem vele. El fogja hagyni magát, tudom.

Amikor megbizonyosodtam róla, hogy nem fog tovább küszködni, hogy kinyissa a szemeit ott hagytam őt és kimentem a többiekhez.
-Hogy van?-kérdezte Harry
-Gyenge.-adtam választ halkan
-Luke és a többiek már minden bizonnyal gépen ülnek. A szülei is úton vannak.-szólalt meg Fizzy. Neki is nehéz ez az egész, ő is teljesen össze tört..még megállni a lábán is csak segítséggel képes.

Bementem Zaynhez, aki egy másik szobában feküdt...zokog. Magát hibáztatja, úgy gondolja ha nem énekel akkor időben észre vehette volna a kamiont és ki lehetett volna kerülni. A rendőrség elmondta, hogy nem a figyelmetlenség volt a hiba de ő akkor is kizárólag csak magát ostromolja. A kamion vezetője ellen eljárás indul, ittas vezetés illetve..gyilkosság vádjával. Tudtam, hogy nem akarná, hogy így lássuk őt így hát inkább ismét kimentem a többiekhez.

Körülbelül fél óra elteltével vissza mentem a barátnőm kórteremébe. Emi már nyitott szemmel feküdt.
-Hogy érzed magad?-ültem le mellé és fogtam meg a kezét
-Pocsékul.-válaszolt lassan, és alig hallhatóan-Mit akarsz nekem mondani Niall?-össze szorult a szívem is ahogyan bele gondoltam
-Azt hiszem még pihenned kellene.-hárítottam..de persze tudtam, hogy nem húzhatom sokáig
-Nem akarok többet pihenni. Baj van, igaz?-nézett rám könnyes szemmel
-Óhh picim..-töröltem le egy könnycseppét-most kell a lehető legerősebbnek lenned.-szorítottam rá a kezére
-Ca..Carol?-kezdett remegni
-Annyira sajnálom.-sírtam el magam mostmár én is
-Nem, Niall kérlek mondd hogy nem az amire gondolok, mondd, hogy csak mélyen alszik az egyik nyomorult kórteremben, kérlek Niall.-őrjöngött, zokogott
-Ő..ő elment.-mondtam ki a lehető legnehezebben
-Neeee.-ordított torka szakadtából-Az nem lehet, nem, ő él, tudom, hogy él. Ő nem hagyhatott itt engem, nekem szükségem van a testvéremre, nem! Hazudsz, egy hazug féreg vagy! Vigyél hozzá, tudom, hogy él!-elrántotta a kezét a kezemből, majd kirángatta a karjából a branűrt
-Emília nyugodj meg, nem állhatsz fel. Sajnálom, de igaz. Fentről vigyáz rád szívem, nem akarná, hogy ezt tedd.-próbáltam nyugtatni
-Nem, hazudsz. Menj innét!-ütögette a karom
-Emília nem tudsz fellállni!-kiáltottam el magam
-MI??-olyan magas hangon ordított, hogy szinte csengett
-Nem tudsz járni..-közöltem lassan-gerinctől lefelé teljesen lebénultál. Sajnálom.-Vártam egy kicsit, vártam az újabb dühkitörést, de nem jött.-Lia.-néztem a szemébe, de mintha itt sem lenne. A tekintete üres volt. Megnyomtam a nővér hívó gombot. Nem sokára be is ért egy.-Nem csinál semmit!-félek lassan én is hiszétrikussá válok
-Azonnal hívok egy orvost.-szaladt ki
-Emília-fogtam meg a kezeit-sajnálom szerelmem. Tudom, hogy hallasz. Én itt vagyok neked, mi itt vagyunk neked. Nem fogjuk tudni pótolni Carol hiányát a szívedben, de segítünk élni vele. Nekem is fáj..nekünk is fáj. Utálom, hogy ez így történt. Én tényleg sajnálom..a testvéredet, a lábadat..az utóbbit valószínűleg kíméletesebben is közölhettem volna, de az is hihetetlen hogy nem tűnt fel, hogy még csak nem is érzed, egyszerűen az egész történés felfoghatatlan, de..minden rendben lesz. Majd felkeressük a legjobb orvosokat és újra járni fogsz. Ígérem.-megpusziltam a homlokát, az orvos pedig épp ekkor ért be
-Mi történt?-nézett egy pillanatra rám, majd azonnal vizsgálni kezdte a barátnőmet
-Elmondtam neki, hogy az ikertestvére nem élte túl..ideges lett, őrjöngött, nem hitt nekem, fel akart állni mire meg mondtam, hogy nem tud járni. Aztán ennyi..nem csinál semmit.-Egy kis lámpával bele világított a szemébe, figyelte, hogy követi e
-Nos, sajnálom de nagyon úgy néz ki, hogy a hölgynél egyfajta traumatikus sokk alakult ki.-állapította meg végül
-És ez meddig tarthat?-...

Tyű apukám, mostmár valami díjat kellesz adnotok ha megjeleik egy újabb rész..ismét sajnálom a hosszas késést💕
És azt hiszem azt is, hogy ez ennyire egy szomi részecske lett, ne utáljatok Carol halála miatt😿❤

Hogy megy a suli? Hamarosan félév, hogy érzitek, beadtátok ezt a félévet, vagy jobban is csinálhattátok volna? Ha nem úgy alakult ahogyan szeretted volna se keseredj el, ÉN büszke vagyok rád💕 és majd akkor az év végi bizit kimaxolod🥰

Majd jelentkezem,addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra💕 pusszancs😽