Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀16.🥀

-Srácok kössz hogy rám hagytátok a cip...-lépett be az ajtón egy szőke hajú srác de amikor meglátott abba hagyta a mondatot. Már éppen kérdezni akartam mi baja van de ekkor villámként csapott belém a felismerés. Ismerem őt.

-Lucas Robert Accarsu-néztem rá jelentőségteljesen
-Hogy mi?-kérdezték a többiek egyszerre. Vagyis Carolon kívül ugyanis ő is tudja miről beszélek.
-Már Hemmings-válaszolt olyan halkan amennyire csak lehetett
-Hát persze elnézést drága híresség remélem meg tud nekem bocsátani-beszéltem a szemébe nézve tele megvetéssel és gúnnyal
-Ezt teljes mértékben megérdemeltem-hajtotta le a fejét
-Még többet is-szólt közbe Carol mellém állva
-Gyönyörűek vagytok-mosolygott ránk
-Csoda, hogy egyáltalán vágod kik vagyunk-folytattam a szemrehányást
-Emberek jelenleg én azt nem vágom mi a szent szar folyik itt-szólt közbe Harry
-Az, drága böngyör barátom, hogy az előttem álló nagy énekes Mr.Hemming igazi, születési vezetékneve Accarsu-magyaráztam el neki burkoltan de a szememet még mindig Lucason tartottam.
-Tehát akiről meséltetek nekünk, a bátyátokról, hogy elhagyott titeket és nem láttátok 4 éve sőt semmit sem tudtatok róla az az az ember akit mi Lucas Robert Hemmingsnek ismerünk?-értette meg Liam
-Pontosan-válaszolt Carol
-Ashton ti sem tudtatok róla?-fordultam a vöröske irányába
-Semmit-rázta a fejét nemlegesen
-Ejnye Hemmings hazudunk a családunknak? Szép dolog ez mondd?-kérdeztem egy betegesen gúnyos mosollyal
-Hagyd ezt abba Emi-nézett a szemembe szomorúan
-Emília-javítottam ki-Mit hagyjak abba? Tehetek én arról hogy egy utolsó szemét aljadék vagy? Tehetek én arról, hogy hátrahagytad az igazi családodat, hogy aztán fényűző életet élhess névváltoztatással? Talán anyuék nem adtak meg neked mindent? Talán nem voltál boldog az igazi családoddal mondd? Talán nem tetszett hogy van két húgod?-kérdezgettem egyre inkább hangosabban
-Elég Lia nyugodj meg-lépett mellém Niall majd kezét óvatosan összekulcsolta az enyémmel. Megnyugtatott a közelsége.
-Tudod Luke-kezdte Carol-Emi nagyon szenvedett mikor elmentél. Megmondom neked őszintén, hogy nálam nem sok vizet zavart a dolog mert igazából tettem rá. Egyszerűen nem érdekeltél mert én sem érdekeltelek téged. Folyton Emit dédelgetted, vele foglalkoztál. Éppen ezért volt az, hogy amikor minden szó nélkül leléptél ő minden este az ajtó előtt ült a jéghideg kövön és várta, hogy végre belépj azon a kibaszott ajtón...de te nem jöttél és hála istennek várakozása nem tartott örökké. Egy idő után már nem várt téged haza, nem kérdezett felőled, elkezdte őt is hidegen hagyni a távozásod. De ezzel együteműen megváltozott. Többé nem endegedd közel magához olyan könnyen senkit. Többé nem mosolygott egyfolytában, többé nem nevetett mindenen és már nem volt olyan kedves az emberekhez. Rideg lett-itt egy kicsit megállt, rám nézett majd az összekulcsolt kezekre. Elmosolyodott. Azt hiszem leesett neki kit is szeretek. Visszafordult Lucas felé és folytatta-Viszont amióta itt vagyunk, Emi kezdi visszanyerni régi önmagát. Egyre többet mosolyog és sokkal boldogabb mint volt. A bunkó és flegma természete megmaradt de nem is baj mert pont a sokoldalúsága az, ami megnyeri mások szeretetét. Na és a legjobb az egészben, mármint abban, hogy eljöttünk ide az, hogy lett egy IGAZI bátyja aki méltó a szerepre nem úgy mint te. Zayn a bátyja és nem te.-fejezte be.
Zaynre néztem aki mosolygott Carol kijelentésén. Elengedtem Niall kezét majd Carolhoz lépve átöleltem őt.
-Köszönöm-suttogtam
-Nem kell-suttogta vissza
-Én nem tudom mit mondjak-szólalt meg Lucas
-Semmit. Gyűlölöm amikor beszélsz-köptem a szavakat
-Sajnálom lányok-bökte ki mire Carollal egyszerre tört elő belőlünk a keserű nevetés
-Szarunk a bocsánatodra Hemmings-válaszoltunk szinkronba
-Azta-reagálta le Fizzy ezt az egészet-Luke most rohadt nagyot csalódtam benned-nézett rá lemondóan
-Ahogyan mi is-szólaltak meg a fiúk is
-Ne nem kell! Nem akarom hogy ez az egész a ti barátságotok rovására menjen. Ma itt vannak holnap elmennek én pedig úgy csinálok mintha még most sem tudnék róla semmit. Aztán később ha esetleg közös programot terveztek a 5SOS (ejtsd "fájv szosz"~szerk)-al szintén így lesz-néztem körbe
-Képes lennél rá úgy, hogy közben nem törsz apró darabokra?-nézett rám Zayn aggódó pillantással
-Képes-mosolyogtam majd elé lépve megöleltem-Mert tudom, hogy sem te sem a fiúk nem hagyjátok, hogy összetörjek-válaszoltam magabiztosan
-Erre akár mérget is vehetsz manó-szólalt meg Hazza
-Tudod Styles fura, hogy egy olyen lánynak mint Emília egy ilyen aranyos becenevet adsz-nevetett Michael
-Drága eperfa-néztem rá vigyorogva-Milyen "olyan" lány vagyok?-húztam fel a szemöldököm
-Vad, bunkó és idegesítően arrogáns-adott választ nevetve
-Mich majd akkor mondd ugyanezt róla ha megmutatja neked is azt az énjét amit nekünk-szólt közbe Niall miközben egy sokatmondó mosolyt ejtett Michael felé
-Hát jó-bólintott
-Üljünk már le-vágódtam le a kanapéra ők pedig követték példámat
-Na és Emi...hívhatlak így?-szakította félbe Ashton saját magát
-Persze de csak ha én téged hívhatlak Ashnek-alkudoztam
-Oké-ment bele vállat vonva-Szóval mit szeretsz csinálni?-érdeklődött
-Táncolni és gördeszkázni-válaszoltam
-Na és te Carolina?-nézett immáron szőke testvéremre
-Maradjon inkább a Carol jó?-kérdezett vissza nevetve-Egyébként ugyanaz-válszolta meg a kérdést
-Jó-nevetett ő is-Na és hogy álltok a pasikkal?-érdeklődött
-Sehogy-vágtuk rá egyszerre talán túl gyorsan ugyanis elég furán méregettek minket
-Tehát valahogy igen csak nem akarják hogy tudjuk-konstázta Calum
-Nem a sehogy az sehogy-magyarázkodtam
-Hát persze-mosolygott rejtélyesen
-Na és ti hogy futottatok be?-érdeklődtem ezzel is terelve a témát
-Ajtón-válaszolt Michel
-Hülye a karrieretekre gondoltam-forgattam meg a szemem
-Liamék segítségével-adott értelmes választ Lucas
-Tudod Hemmings én Ashtől kérdeztem-néztem rá
-Oké-hajtotta le a fejét
-Felkértek minket egy közös fellépésre és így váltunk ismertté-mondta vöröske
-Értem-mosolyogtam-Nem vagytok éhesek?-kérdeztem
-De-vágták rá mind egyszerre
-Carol összedobunk valamit?-néztem rá
-Aha-pattant fel majd együtt kimentünk a konyhába
-Jól vagy?-kérdezett rá miközben előszedett egy lábast
-Jól leszek-mosolyogtam
-Tudom-bólintott-Na és miújság Niallal?-húzogatta a szemöldökét
-Mi lenne? Semmi-nevettem fel enyhén
-Aha persze-forgatta meg a szemét-Láttam, hogy össze volt kulcsolva a kezetek. Ő az akibe szerelmes vagy ugye?-fürkészte az arcom
-Ha azt mondom nem is tudod hogy igen szóval mindegy-nevettem fel ismét
-Vág az eszed mint a borotva-nevetett ő is
-Haladtok is vagy csak a traccsparti megy?-lépett be Horan
-Hallottál valamit?-kaptam rá a fejem ijedten
-Nem-válaszolt én pedig kifújtam a bent tartott levegőt-Miért? Valami érdekes dologról volt szó?-ült le a pulthoz
-Mondjuk inkább, hogy előled titkosított dologról-kacsintott rá Carol. Én kinyírom.
-Ohh valóban?-mosolygott rám nézve
-Most mit nézel rám így? Nem értem miről hadovál-emeltem fel a kezeim védekezően
-Hát jó-rántott vállat
-Na és Niall hogy állsz a lányokkal?-kérdezte tőle Carol. Nem óhajtottam hallani a válaszát így hát kimentem a nappaliba. Tudom, tudom segítenem kéne főzni de nem érdekel. Tartok attól, hogy azt mondja alakulgat valakivel. Nem bírnám elviselni. Majd Niall segít Carolnak.
-Miért jöttél ki?-látott meg először Louis
-Csak úgy-hazudtam mert hát mit mondhatnék? Hogy odáig vagyok azért a szőke idiótáért és félek azt mondja van valakije vagy hogy alakul valakivel? Na azt már nem. Így hát ennyit mondtam és aztán csak bambultam.

Miután Carolék készen lettek a kajával mind beözönlöttünk a konyhába és neki kezdtünk az evésnek.
-Emi köszi a segítséget-húzta össze a szemét
-Bicsi-vigyorogtam
-Semmi baj Niall segített és beszélgettünk is-nézett végig a szemembe
-Na akkor jó-rántottam vállat

Ezután nem beszéltünk csak tömtük a fejünket. Most pedig este van és én a szobámban fekszem az ágyon. Igazából aludni tervezek de valamiért nem tudok. Talán egy kissé felkavartak a történtek. Fura, hogy Lucas itt van az egyik vendégszobában, itt vagyunk ismét egy fedél alatt. 4 év eltelt és most ismét találkoztunk de már semmi sem olyan mint régen. Az életünk fenekestől felfordult. Haragszom rá nem is kicsit. Fáj amit tett, fáj hogy csak úgy lelépett.
Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam az ágyról és átmentem a velem szemben lévő szobába azaz Niall szobájába. Álltam az ajtaja előtt egy kicsit majd végül erőt véve magamon bekopogtam és csak reménykedtem, még nem alszik.
-Gyere-hallottam meg a hangját. Benyitottam de nem szóltam semmit csak az ágyához léptem ő pedig arrébb húzódott. Befeküdtem mellé és fejemet a mellkasára hajtottam.
-Jó éjt-puszilt a hajamba
-Jó éjt-mosolyodtam el majd lehunyva a szemem átléptem álom ország kapuin.

Sziasztok babykék 🥰
Meghoztam a következő részt remélem tetszett és nem okoztam csalódást🥺
Hamarosan jelentkezem addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra 💗

Kellemes ünnepeket kívánok
🌲🎁🎇🥂