Különös Szerelem /𝑵.𝑯/

🥀24.🥀

–Ooo megszólalt a szent. Nem tudom ki hagyott faképnél ma–vetettem a szemére

–Istenem könyörgöm fejezzétek be. Az őrületbe fogtok kergetni. Nőjetek már fel végre. Nem azért jöttünk le Californiába hogy itt is civakodjatok akár az óvodások. Folyton elbasszátok a hangulatot kurvára elegem van a veszekedéseitekből. Miért nem látjátok be végre hogy titeket még az ég is egymásnak teremtett?–kelt ki magából Fizzy
–Teljesen jogos amit mondasz és sajnálom de nekünk nincs közös jövőnk–ejtettem egy szomorú mosolyt majd szépen elsétáltam. Nem akartam itt lent maradni ezért felmentem a szobámba. Leültem és elmélkedni kezdtem. Talán nem jó ötlet, mivel ebből általában semmi jó nem sül ki de mindegy is.

Mennyivel másabb volt az életem amíg meg nem ismertem a fiúkat. Olyan felhőtlennek tűnt addig minden most pedig szinte minden napom akár egy borús égbolt néha felbukkanó napsugarakkal. Vagyis nem teljesenen. Ha azt nézzük, hogy míg itt éltünk majdnem minden emberrel bunkó voltam és őszinte mosolyt az arcomon csak nagyon ritkán lehetett látni akkor pont hogy fordítva van. De ha úgy nézzük, hogy én úgy már megszoktam akkor pont az az időszak volt felhőtlen. Bár lehet, hogy ezt inkább úgy kellene megfogalmaznom, hogy akkor az életem a bátyám "eltűnése" után szürke és egyhangú volt most pedig számomra, a megszokotthoz túl színes és intenzív.

Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi lett volna ha nem megyek bele abba az alkuba Carollal vagy ha utána ők nem bukkannak fel és rukkolnak elő egy hihetetlen ajánlattal. Vagy ha mégsem maradok velük. Volt, hogy azt hittem jobb lett volna, de nem mindig vagyok ebben ennyire biztos, mivel mégiscsak valamelyest ha úgy tekintjük, akkor vissza tért a szín az életembe és a testvéremmel is jobb lett a kapcsolatom, ráadásul kaptam egy odaadó bátyust. Ki tudja mit hoz a jövő. Talán minden helyre áll. De az is lehet hogy kárhozatra vagyok ítéltetve.

–Szia–dugta be a fejét a résnyire nyitva hagyott ajtón Niall. Nem válaszoltam csak esetlenül intettem egyet–Öhm jöhetek?–kérdezte félve
–Gyere–bólintottam aprót
–Nem akarlak zavarni csak tisztázni a félreértéseket–ült le mellém az ágyra
–Milyen félreértéseket?
–Mindent. Sajnálom hogy válasz nélkül, kételyek közt hagytalak–nézett a szemembe
–Ohh hát nem lényeg–húztam meg a vállam–Tudod kezdek hozzászokni–néztem le a földre miközben enyhén, keserűen fel nevettem
–Kérdeztél valamit amire akkor nem válaszoltam. Most szeretnék, ha van még rá lehetőségem.–hangja magabiztosnak tűnt
–Hát akkor hajrá–emeltem vissza rá zöld íriszeimet
–Igen, szerintem te is szeretsz engem–húzta száját féloldalas mosolyra
–Alkohol kellett ahhoz, hogy erre rájöjj?–sóhajtottam nagyot
–Nem egészen. Ahhoz kellett alkohol, hogy felfogjam ez tényleg lehetséges. Azok után ahogyan viselkedtél velem szerintem nem meglepő, hogy kételkedni kezdtem abban, hogy tényleg szeretsz. Vagy talán nincs igazam?–húzta fel az egyik szemöldökét
–Miért szerinted te annyira egyértelmű jeleket adtál? Hát nem.–válaszoltam meg a saját kérdésem
–Én ilyet nem mondtam. Tisztában vagyok vele, hogy én sem fejeztem ki magam elég jól.–látta be
–Na és mi lesz most? Holnap azt hazudod, hogy nem emlékszel erre a beszélgetésre és minden kezdődni fog előről?–kerestem a tekintetét amit végül el is kaptam
–Nem.–rázta a fejét–Tudod mi lesz?
–Na mi?–kérdeztem mosolyogva
–Ez–suttogta majd lassan közelebb hajolva csókot lehelt ajkaimra. Ez most más mint az első. Ebben érzem, a szerelmet.–Szeretlek–mondta mikor már elváltunk egymástól
–Én is szeretlek–döntöttem homlokom az övének

Oké. Nyíltan kimondta. El sem hiszem. Remélem, mostmár minden rendben lesz. Annyira vágyom már a hosszan tartó boldogságra.

–Menjünk le–fogta meg a kezem majd felállított. Ujjai összefonódtak az enyémekkel. Hihetetlenül jó érzéssel töltött el.
–Menjünk–bólintottam mosolyogva.

A konyhában megtaláltuk a hátrahagyott embertársakat 1 kivégzett whiskey-s üveg és egy szintén elfogyasztott bort vagyis borosüveg társaságában.

–Hé Emi bocsi nem akartam ilyen kemény lenni–kezdett Fizzy mentegetőzésbe
–Ugyan semmi baj sőt még használt is–emeltem fel az összejulcsot kezeinket
–Úr Isten bassza meg végre–örült meg azonnal–Komolyan ha még egy napig titeket kell hallgatnom tönkre mennek az idegeim–nevetett ami minket is erre késztetett
–Őszintén szólva megtetszettél nekem–nevetett kínosan Connor–De örülök nektek–mosolygott
–Köszi–ejtettem meg én is egy mosolyt felé
–Horan. Tudod, hogy Emi olyan mintha a húgom lenne. Ha ismét megbántod bizony isten szétszedlek–fenygetette meg Zayn
–Én pedig segítek neki–szólalt fel a testvérem is
–Szintén–válaszoltak a többiek kórusban
–Rick?–néztem körbe amikor feltűnt legjobb barátom hiánya
–Haza ment–rántott vállat Carol nevetve
–Mi? Mért ment haza?–csodálkoztam
–Fogalmam sincs–ivott bele a poharába amiben gondolom nem víz van. Akkor ezért veszi ennyire félvárról.
–Nyugi Lia biztosan jelentkezni fog–mosolygott Niall. Más esetben valószínűleg meg is nyugodtam volna ettől a mosolytól de most nem. Úgy érzem valami nincs rendben.
–Nem tudok. Kimegyek felhívom–indultam is meg a hátsó ajtó felé, a kertbe. Kezembe vettem a telefont, kikerestem a számát és hívtam is. Kicsöng de nem veszi fel. Nem adom fel, aggaszt hogy mi lehet vele ezért próbálkozom még. Ismét hívni próbálom de még mindig semmi. Ugyanez folytatódik körülbelül 4x aztán az 5. alkalommal már ki nyom. Istenem mi van ezzel?
–Liam te is ittál már?–szaladtam vissza a házba egyenesen hozzájuk
–Csak egy sört. Miért?–furcsállta kérdésem
–Elviszel Richez? Nem veszi fel a telefont és engem megöl az ideg–néztem rá frusztráltan
–Persze. Gyere–kapta le a kabátját a fogasról majd az enyémet is a kezembe nyomva kiindult én pedig követtem. Beültünk az autóba és mentünk is. Liamet navigálva tettük meg ezt a viszonylag kis távot. Ilyenkor áldom az eget, hogy közel lakik hozzánk.
Mikor megérkeztünk a nagy, vajszínű házhoz szélsebesen pattantam ki az autóból és futottam az ajtó elé. Liam követett. Becsengettem.
–Emília olyan régen láttalak–nyitott ajtót Mrs.White nagy mosollyal az arcán
–Igen tudom, majd mindenképp mesélek viszont most eléggé aggódom. Rick itthol van?–kérdeztem idegesen
–Körülbelül negyed órája jött haza eléggé letörtnek tűnt de gyertek be. Fent a szobájában–invitált be minket
–Felmegyem hozzá. Liam várj meg lent–hadartam el majd felsiettem a lépcsőn
–Rick–kopogtam
–Mi az házhoz jössz?–kiabált ki undokul
–Miért jöttél el?–nyitottam be bár tudom, hogy nem kaptam rá engedélyt
–Ilyen kedvem volt–emelte rám barna szemeit
–Ismerlek. Valaminek történnie kellett. Szóval? Kíváncsian várom–ültem le a kis babzsák fotelébe

...

__🎶__🎶__

Sziasztok babykék 🥰
Itt is van a következő rész. Tudom, ismét késtem sajnálom🥺 De azért remélem tetszett és nem okoztam csalódást 🥺💗
Hamarosan jelentkezem addig is jók legyetek és vigyázzatok magatokra 💗

Jah igen, egyébként ezentúl ilyen 👉 – 👈 gondolatjeleket fogok használni, ugyanis szerintem átláthatóbb így az egész. Sőt az sincs kizárva, hogy az egész storyban elkezdtem ilyenekre javítani😅