A rabszolga

20.fejezet

    Az ágyamban ébredtem.
    Eiréné hideg borogatással törölgette gyöngyöző homlokom.
-Pihenjen még, Úrnőm! - suttogta halkan, majd lekuporodott a földre. - Térden állva esdeklem bocsánatáért! Abban a hitben éltem, hogy ön tud a terhességének időtartalmáról. Meg kellett volna bizonyosodnom sejtésem felől, kérem kegyelmezzen meg nekem!
-Nem kell könyörögnöd, hisz nem tudhattad - szorítottam meg a kezét.
A válláról mintha egy mázsa súly esett volna le.
-Köszönöm, Kegyelmes Úrnőm! - hajbókolt.
-Meddig voltam eszméletlen? - kérdeztem fejfájással küszködve.
-Az Úrnőm nagyon felzaklatta magát, rémálmokkal küszködött. Pihennie kellett, a családja aggódott ön miatt. Kénytelen voltam gyógyfőzet segítségével lenyugtatni - magyarázkodott.
-Meddig? - neztem rá szigorúan.
-Két napig, Úrnőm - felelte lehajtott fejjel.
-Tessék? - ültem fel hirtelen, amit azonnal meg is bántam.
-Úrnőm! - kapott utánam Eiréné, mielőtt lefordultam volna az ágyról.
-Lemaradtam a férjem koronázásáról - suttogtam magam elé. - Nem voltam mellette.
-A király megérti miért volt rá szükség.
-Feleségeként az a dolgom, hogy támogassam. Ott kellett volna lennem - sírtam el magam, ami még engem is meglepett. Ritkán sírok.
-Felség, a baba! - szólt rám erényesebben Eiréné.
     Mintha megfagyott volna a vérem.
     Mély levegőt véve próbáltam lenyugtatni a szívverésem. A pánik lassan elmúlt.
-Köszönöm - feküdtem vissza az ágyba.
-A király megkért, hogy szóljak, ha felébredt. Szeretne még pihenni, mielőtt beküldöm a férjét? - kérdezte kedvesen.
-Nem, most szeretném látni - kértem.
    Eiréné elhagyta a szobát.
    Kellettlenül hajtottam a fejem a párnák közé.  Bűntudatom volt, mert nem voltam Damon mellett, amikor szüksege volt rám. Viszont azt is tudtam, hogy terhességem alatt nagyon megváltozott a hangulatom. Sokkal zavarodottabb és fáradtabb vagyok. Mindig rosszul vagyok, alig van életkedvem és nagyon könnyen fel lehet dühíteni.
-Jól vagy? - tépte fel az ajtót Damon.
-Berendezés marad - kértem ki szegény ajtó nevében. A reccsenő hang amit kiadott könnyeket csalt a szemembe. Talán egy kicsit túl érzékeny is lettem.
-Semmi bajod - jegyezte meg Damon nyugodtan.
-Kicsit még szédelgek, de azt hiszem igen.
-Hála az isteneknek - csókolt meg. - A frászt hoztad ránk.
-Sajnálom, hogy nem voltam melletted - mondtam tökéletesen egyszerre vele.
-Te tényleg nagyon aranyos vagy, de pont nem érdekel, hogy nem álltál mellettem a koronázásomon. Amúgy sem vittelek volna egy akkora tömeg közelébe. Szépen maradtál volna a szobánkban, és játszottál volna a kicsikkel - tájékoztatott. - Észrevetted már a hasad? - váltott gyorsan témát mielőtt még közbe szólhattam volna.
    Lerántottam magamról a takarót, majd azonnal vissza.
-Halucinálok - reménykedtem.
-Nem, királyném. Tényleg ennyivel nőtt a gyermekünk - segített ki az ágyból, hogy a tükör elé vezethessen.
    A hasam a két napos kényszer pihenőm alatt egy harminc hetes kismama méretére nőtt.
-Eiréné mondta, hogy az első hónapban lesz a legnagyobb változás, de erre még én sem számítottam - mondta Damon.
-Alig több mint két hónap, Damon - suttogtam a pocakomat simogatva.
-Tudom - ölelt át hátulról. - Én is félek. Lehet még nálad is jobban - vicceskedett.
-Oh, pofa be, nem neked kell megszülnöd - csaptam a karjára.
    Damon nevetve kapott a karjába és vitt vissza az ágyba.
-Pihenj még egy kicsit. Ma este érkeznek a krétai hajók - emlékeztetett. - Szeretném, ha velem üdvözölnéd őket, hogy lássák...
-Vagy olyan elkötelezett mint az apád, és talán már a trónörökös is úton van - felyeztem be a mondatot. - Van akkora hatalmad mint az atyádnak. Talán még erősebb király lesz belőled mint ő.
-Nekünk - javított ki.
-Tessék?
-Nekünk van akkora hatalmunk. Nem egyedül uralkodom, hanem veled az oldalamon - nyomott egy csókot a homlokomra. 
-Én csak a királyné vagyok - ráztam meg a fejem.
-Nem, te az én királyném vagy. Aregon királynéja. Nélküled nem mennék semmire, mert nélküled semmi sem vagyok - még egyszer utoljára megszorította a kezem, majd elhagyta a szobát.
    Én pedig sírva fakadtam. Ennél szebb dolgot még sosem mondtak nekem.