A rabszolga

11.fejezet

Másnap reggel félkómásan ébredtem abból a pár órás alvásból amit sikerült összeszenvednem a hasogató fejfájásom mellé. Életemben nem fájt még így a fejem, beteg sem voltam soha, édesanyám legnagyobb örömére. Megpróbáltam felülni, de gyorsan megbántam eme cselekedetem. Nem tudom mi történt.
   Kintről kopogás hallatszott, de felért ezer mennydörgés robajával.
-Igen? - kiáltottam, miközben megpróbáltam összeszedni magam.
-Kheiron vagyok - szólt a férfi, akarom mondani kentaur. Ahh már magamban sem tudok beszélni. - Készülj el fél óra múlva várlak az arénában.
-Értettem! - mondtam.
     Az apró ablakon kinézve láttam, hogy még alig pirkadt. Még szerencse, hogy megszoktam a korán kelést.
     Felálltam az ágyamról, majd azonnal vissza ia roskadtam, elfogott a hányinger. Mégegyszer nekiveselkedtem és nagy nehezen de sikerült elkászálódnom az ajtóig anélkül, hogy elterültem volna a padlón. Tegnap este az egész nap hordott ruhámban aludtam el, így ezt már ma harmadjára van rajtam, de nem igazán zavart ráadásul egyszer konkrétan ebben füröstem, szóval nem lehet annyira koszos. 
   Hozzá szoktam, hogy akár hetekig hordom ugyan azt a ruhát, sosem voltam gazdag, anyám katona családból származott, itt a palotában kaptam pár ruhát, hisz nem mutatkozhattam a magas rangú emberek előtt rongyokban.
    De most az arénában várnak és egy ideig semmi közöm sem lesz az előkelők köréhez. Ez a tény elszomorít, már most hiányoznak a gyerekek. Vajon Diána eltudott aludni? Petroszt rendesen felkészítik majd a mai edzesére? Tudni akarom jól vannak-e. Szinte ürességet érzek magamban pedig tegnap láttam őket. És Damon. Az ő hiányát már nem is kell taglalnom. Ki lehet találni.
    Siettem ahogy lábam bírta így sikerült időben az aréna bejáratához érnem ahol Kheiron már várt rám.
-Késtél - jegyezte meg, de láttam ahogy egy apró mosolyt rejt el a szája sarkában.
-Nem késtem, még lenne időm kétszer körbe futni a pályát mielőtt lejárna a kiszabott időm - mondtam magabiztosan. Egy elégedett bólintásal ajándékozott meg.
-Kiállsz az igazad mellett. Ez jó, főleg egy lánynál - itt végig mért. - Viszont az öltözeted nem lesz megfelelő. Vedd át erre - mutatott le maga mellé. Arrébb léptem, hogy jobb rálátásom legyen és mikor megláttam egy asztalon elterülő bőrpáncélt kissé megilletődtem. Közelebb mentem és jobban szemügyre vettem a mellvértet. Egyszerű, strapabíró, mégis könnyű. Ugyan ilyet használnak a katonák is.
-Nem értem nekem minek kellene....
-A király azt mondta, mérjem fel a tudásod - vágott a szavamba Kheiron. - Ezt fogom tenni.
-De ha meglátnak ebben ki is végeztetnek amiért egy férfihez merem hasonlítatni magam - néztem fel rá.
-Sem én, sem őfelsége nem fogjuk ezt megengedni, hisz az ő parancsát teljesíted.
     Bizonytalanul bólintottam, majd elvonultam egy fegyvertartó mögé átöltözni. A páncélt mintha rám öntötték volna. Épp a mellem fölé ért, szorosan hozzám simult, a vállam meztelen maradt. Csípőmről bőrszoknya lógott ami a combom közepét verdeste. Talpam csupaszan érintkezett a földdel. A mindennapokra hordott cipőmet nem akartam felvenni hisz csak az az egy van. Hajamat szorosan fontam, fent kék fésűm fogta össze. Nem tudtam rávenni magam, hogy eltegyem valahova, emellett olyan szorosan erősítettem a fejemhez, hogy egy orkán sem lenne képes kiszedni onnan és az a tárgy meglehetősen keménynek bizonyult, gyakorlatilag törhetetlen. Estem már vele le fáról úgy hogy egy karcolás sem lett rajta, szóval nem kell mitől tartanom.
     Kiléptem a rejtek helyemről, Kheiron pedig elégedetten mért végig.
-Sokkal jobb - biccentett. - Most pedig jöjj velem, a társaid csak ránk várnak.
-Társaim? - lepődtem meg, de ő már be lépett az aréna kapuján. Gyorsan követtem ezzel választ kaptam a feltett kérdésemre.
    Harminc velem egykorú férfi várakozott a helység közepén. Amint megláttak elkezdtek füttyögni és újjongani, mintha egy díjnyertes kanca vonult volna be előttük. Ökölbe szorítottam a kezem.
-Hűtsétek le magatokat! - kiáltotta valaki a fiúk mögül. Iszidórosz lépett elém boldog mosollyal az arcán. - A mai naptól fogva Typhónas is veletek fog edzeni - a tömegen értetlenkedő moraj futott át. - Ha valakinek nem tetszik el is mehet! - vetett véget a zsivajnak Iszidórosz egy pillanat alatt. Természetesen senki nem mozdult. - Ne féljetek Tynát sem kell félteni, szóval nem fogjátok összetörni szegény, gyámoltalan, gyenge testét - rajtam és Kheironon kívül senki nem tudta, hogy csak viccel. A leírásomat egy szúrós tekintettel jutalmaztam, de a férfi fel sem vette csak magában kuncogott. Nagyon mulatságos mondhatom. - Most pedig kezdhettek futni!
     Mindenki azonnal neki iramodott, én meg leghátul kullogtam utánuk és mind a harmincat alaposan szemügyre vettem. Az enyémhez hasonló bőrpáncélt viseltek. Voltak akik már első ránézésre egy arogáns parasztnak tűntek. Ők futottak legelök hátra-hátra nézve, tettek pár csípős megjegyzést a mögöttük futókra. Érdekes, hogy szinte mindegyiket sértő megjegyzést érthetően ki tudtam venni. Mintha a hallásom javult volna, ha jobban belegondolok az összes érzékszervem jobban funkcionált mint ez előtt, a szinek élesebbek, szagok erősebbek hangok érthetőbbek lettek. De valószínűleg csak képzelődök.
     Összesen hatvan kört futottunk. Nekem meg sem kottyant - talán az állóképességem is javult. Mások viszont (főleg azok az oszobák akik direkt belehúztak, hogy felvágjanak a többiek előtt) lihegve támaszkodtak a térdükön, és a neheze még hátra van. Ismerem ezt az edzés módot. Alexiosz ugyan ezt alkalmazza évekkel ezelőtt. Most jön az erősítés, majd a fegyverek végül a birkózás.

       Órákkal később elérkeztünk az első egyben utolsó pihenőhöz. Folyt rólam a víz és komoly légszomj lett urrá rajtam, de ezen kívül teljesen jól vagyok. A kiállított vízzel teli vájúkhoz lépve, merítettem egy keveset, ittam és megmostam vele az arcom, hogy felfrissüljek. Egyszer csak elkaptam egy mondat foszlányt:
-...biztos, hogy nem arisztokrata. Jobban bírja az iramot mint mi, pedig lány! - egy kis csoport fiú beszélgetett tőlem pár méterre.
-Lenyűgöző, erős, kitartó és gyönyörű - mért fel a szeme sarkából az egyik. - Szerintetek egy istennő?
-Más nem lehet - értett egyet a társával egy másik. Megforgattam a szemem.
-Ő nem istennő - vágta rá egy magas fekete hajú srác, mind őt állták körbe. - Egy barátom már mesélt róla. Az ikrek dajkája volt, de a minap rátámadott a királyi családra. Harminc katona sem tudta legyőzni ezért került ide. Tudni akarják mire képes.
-Miért nem vegeztették ki? - hüledezett aki istennőnek hitt.
-A herceg szajhája - vagta rá a vezérük, hangjából sütött a gúny és szánalom.
-Egy szajha aki legyőzött harminc férfit? - kételkedett valamelyikük.
-Egy isten elátkozta, amúgy egy hét éves sem lenne képes leküzdeni - röhögött a saját poénján. Az összes fiú vele nevetett, mind hallották miről beszéltek. Balszerencséjükre én és Iszidórosz is.
     A férdi felbont szemöldökkel nézett végig a társaságon.
-Ha tényleg így gondoljátok - kezdte - akkor bizonyára szivesen kiáltok ellene.
     Mind helyeselni kezdett. Magabiztos mosoly terült el az arcomon.
-Rendben - lépett elénk Kheiron, mikor körbe álltak, helyet hagyva a küzdelemnek. - Ki lesz az első?
-Én - tette fel a kezét a fiú aki leszajházott. - Eljátszadozok vele egy kicsit - nevetett.
-Nagy az arcod ahoz képset, hogy alig pelyhedzik az állad - néztem végig rajta gúnyosan.
-Úgy látszik meg kell nevelni egy kevéssé - váltott át morgósra.
-Lehet hátra kéne kötnöm a kezem - gondolkodtam hangosan. - Akkor talán egyenlőek lennének az esélyeink.
     Mindenki óbégatni kezdett, a fiúnak vissza kellett vágnia valamivel, nem hagyhatta, hogy lejárassák.
-Anyád biztos el volt foglalva a férfiak kényeztetésével ezért nem tudott téged megtanítani hol a helyed - mindenki nevetni kezdett, csak Iszidórosz és Kheiron maradt néma, a fiú nem tudhatta, hogy átlépett egy határt ami az ő védelmét szolgálta.
-Anyám hét éves koromban halt meg, de a nagybátyám - léptem hozzá közelebb - Alexsziosz, az északi-kanyoni csata győztes tábornoka megtanította hogy kell elbánni egy nagyszájú, beképzelt seggfejjel - Alex nevének hallatán már senki nem nevetett. Én pedig támadtam. Hat lépéssel a földre küldtem azt a barmot, az utána következőt néggyel, ekkor kezdtem el velük játszadozni, hagytam hadd fáradjanak ki.
    Egy órával később már mind a harmincan a sebeiket nyalogatták.
-Nem vagyok se szajha, se pedig egy gyenge törékeny kislány - jelentette ki pihegve. - Ha pedig valaki még egy rossz szót mer szólni a szeretteimre azt megölöm.
    Kheiron engedéjével viharoztam ki az arénából, hátra hagyva az engem bámulókat.