A rabszolga

21.fejezet

-Damon!!!! - kiáltottam torkom szakadtából, amikor éreztem, hogy a gyermekem már nagyon látni szeretné a világot.
-Tyna, drágám - rohant hozzám a anyakirályné.
A szolgák azonnal rohangászni kezdtek fel s alá, előkészíteni a szobámat a szülésre, a gyermekem fogadására. Szóltak az orvosnak, megkeresték Eirénét, aki az elmúlt napokban el sem mozdult mellőlem, riasztották a férjemet, és legfőképpen terjesztették, hogy születik a királyi pár gyermeke.
-Itt vagyok - fogta meg a karomat Agatha. - Büszke vagyok rád, Tyna, ahogy az édesanyád és Alex is, ezt ne feledd.
-Úrnőm, kérem vegyen mély levegőt - futott hozzám Eiréné. Miért rohangál mindenki? Már a nézésüktől is szédelgem. Bár lehet nem pont amiatt.
-Szerelmem - kapott ölbe Damon, amint megjött és látta, hogy mindjárt elájulok.
Az elmúlt két hónapban rájöttem, hogy Eiréné mire célzott, amikor azt mondta, hogy a hableányok terhessége kiszámíthatatlan. A gyermekem rohamosan fejlődött és ez felborította mind a testem, mind a lelkem egyensúlyát. Volt hogy naponta többször is eszméletemet vesztettem, az idegösszeroppanásokról és a random dührohamokról inkább ne is beszéljünk, ámbár az anyakirályné szerint azok egy halandó kismamánál is ugyan ilyen gyakoriak.
    Damon a karjaiban vitt a szobánkba, majd letett a kerevetre.
-Hableányként, nem a vízben kellene szülnie? - kérdezte Damon.
-Ön miatt nem - felelte Eiréné.
-Ezt hogyan kell érteni? - törölte meg a homlokom Sophia.
-Ha két sellő gyermeke lenne, a víz alatt kellene születnie, ám mivel nem tudhatjuk, hogy a gyermek sellő-e vagy halandó, nem kockáztathatjuk meg, hogy megfullad - magyarázta türelmesen.
-Érthető - mondtam pánikolva.
-Hallottuk, hogy születik a baba - rontottak be a fiúk. Az elmúlt hetekben, Damon őket jelölte ki mellém, hogy szórakoztassanak, és vigyázzanak rám. - Melyikünkről nevezed el a fiad, Damon.
-Egyik barom nevét sem kapja meg a fiam - sikítottam fájdalmamban.
-Nem is biztos, hogy fiú - mondta Sophi, akit két hete jegyzett el Ambrosziosz. Pár hét és itt az eszküvő.
-Megkérném a férfiakat, hogy menjenek ki - mondta Eiréné.
-Nem hagyom itt a feleségem - mondta Damon.
-Fiam, hidd el nekem, ezt nem akarod látni - tette a vállára a kezét az anyakirályné.
-Damon - néztem rá a fájdalomtól vergődve. - Menjetek!
-De.... - próbálkozott, nekem pedig elfogyott a türelmem.
-HA NEM HÚZZÁTOK KI A VALAGATOKAT, EBBŐL AZ ÁTKOZOTT SZOBÁBÓL, HÁDÉSZ NEVÉRE ESKÜSZÖM, HOGY EGYENKÉNT FOLYTALAK MEG TITEKET!!!! - ordítottam.
     A fiúk azonnal sarkon fordultak és kirohantak a szobából, még hallottam, hogy Damon megjegyzi:
-Néha a frászt hozza rám.
-Az én hugom - mosolygott rám Sophi.
-Felség, kérem, álljon fel - segített fel Eiréné. {Akkoriban állva szültek.}
 
       Hat órával később arra ébredtem az ágyamban, hogy Damon a kezemet szorongatja.
-Hol van? - kérdeztem amint észhez tértem. - Hol a gyermekem?
-Nyugalom, mindjárt behozzák - mosolygott rám könnyes szemmel a férjem.
-És...?
-Egy győnyörű herceg kisasszony - mondta boldogan.
    Örömömben elnevettem magam.
-Kislány? Az én kiscsi lányom? - sírtam.
-Csoda szép - mondta Damon. - És le sem tagadhatom. A szemén kívűl mindene az enyém.
-A szeme? - kérdeztem.
-Gyönyörű tengerzöld szempár, de már meg is nézheted magadnak - állt fel mellőlem, hogy kivegye Sophi kezéből a lányomat.
-Imádom az unokahugomat - sikkantotta a lány. - A kicsik már eldöntötték, hogy nagyon cuki. Konkrétan időpontokra osztották, hogy ki mikor játszhat vele.
-Mondtad nekik, hogy ő még túl törékeny a játékhoz? - tornáztam fel magam.
-Persze, de már mindenki nagyon tudni akarja. Mond már el, Tyna, hogy hívják a kis hercegnőt?
    Damonnal már korábban megegyeztünk, hogyha fiú lesz ő nevezheti el, ha lány akkor én. A hagyományok szerint az anya vagy a nagymama nevét kellene kapnia, ellenben nekem már gyerekkoromban megtetszett egy név. Egy név ami tökéletesen tükrözi a személyiségemet, és ha a lányom bármennyire is hasonlít rám.... nos, akkor rá is remekü illik.
-Leaina {oroszlán} - mondtam elvarázsolva, ám ekkor jobban megnéztem a lányomat. - Istenek!

A mostani egy nagyon rövid rész lett, de igérem a következőkben már fel fognak gyorsulni az események. Remélem tetszett.
Puszi, Hesztia❤️