Lélek hangok

Gyertyaláng

Most gyertyát gyújtok,
Hisz a fény remény,
s így nem üres annyira
ez a szoba sem.

Most gyertyát gyújtok,
s a fényben fürdök,
Nevetek, majd sírok,
És újra.

Tudom, hogy Neki
ez most jobban fáj.
Megszakadt a szívem,
s csak egy ölelést adtam át.

Mennyire szeret Téged!
s talán te is Őt,
hisz ti voltatok a
Kedvenc párom.

S most gyertyát gyújtok Néked.
Menő voltál, mint mindig,
s csinos is. Még meg vannak
a ruhák, mit Tőled kaptam. Érték.

Gyertyát gyújtok,
s rád gondolok,
hiszen úgy érzem,
erre kértél.

Megígérem, hogy vigyázok
Rá, s míg kell maradok
vele. Figyelek rá, s
talán akkarok könnyebb lesz.

Némán zokogok talán,
de a párnám át karol,
s mint akit szorosan tart,
omlok a karjaiba.

Meggyújtok még egy gyertyát.
Lassan a láng fellobban,
majd pár óra múlva kihuny.
Hiányzol, tudod?

Pár hónapja láttalak még,
s akkor jól voltál.
Mondd, mi változott?
Nem fer az egész.

Annyira szerettelek,
s most ez fáj.
Sírni akarok,
de megzavarodom.

Gyertya fénynél állok,
s csak agyalok.
Mire is emlékszem
Felőled?

Megölelnélek, de
már nem tudlak, így
csak Őt ölelem át,
kit itt hagytál.

Poénkdik, de látom rajta,
Hogy neki fáj,
sokkal jobban,
Mint másnak talán.

És most az utolsó gyertyám
égetem. Rád gondolok megint,
s elképzelem,
hogy te vagy az.

Te utolsó, szép gyetyalány.

Éva néni emlékére.