Lassan nem tudom mit tegyek,
zenéljek, vagy nevessek,
Esetleg sírjak-e még?
Felőről a rossz kedv,
Néma hangom gyötőr,
S nem tudom mit a hoz a holnap.
Én vagyok a káosz,
Az össze-vissza a fura és rossz.
Vajon lesz-e máshogy ez?
Idióta bizonytalanság,
Annyira zavar ez,
s nem tudom felvesznek-e.
Zenészként ez nem egyszerű.
Nem a pontokon múlik ez,
hanem azon, hogy jó vagyok-e.
Hogy a felvételem nem torzít-e,
S nem lesz homályos a kép.
Hogy lesz-e hol felvennem.
Nem tudom mit tegyek,
Szóval ha nem jutok semmire,
Lehet hogy elveszek.
Annyira stresszelek,
És megint remegek.
Pedog juszt is felveszem,
És én leszek a legjobb.
Akkor is megteszem és
Ez most sokat segít.
Szóval, ha ti is így jártok,
Ebbem a bizonytalan cipőben,
Akkor ne féljetek.
Mindenki segít és menni fog.
Csak ti lesztek meg a színpad, s
Majd elkerül a lavina.
Easy lesz minden
és mindenkit felvesznek,
Kellenek az emberek.
Higyjünk magunkba,
S bízzunk az utunkba,
Mert királyak vagyunk.
Ennyi.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Lélek hangok
ŞiirEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
