Lélek hangok

hideg

fekete az ég mikor
elmegyek talán nem is térek
vissza és ez miatt rettegek
remegek és elveszek de
egyszer talán nem érzem a
hideget a talaj is megremeg
és a fekete szakadék lassan el
nyelhet ha úgy akarja
feladva a fekete jellemem nem
érdekel már a sors a torzított
hazug szó és a védelem
magam maradok és egyedül leszek
hisz az emlékem elveszendő
én leszek a padban hagyott puska
a boltban felejtett játék az
elveszett idő és egy sapka amit
a gazdám már sose kaphat vissza
nem leszek senki senkije és
csak ballagok bandukolok
azon az úton amin nem
egy magam kéne mennem

lehet egyszer mégis csak
beengedek valakit és hagyom
hogy keressen akkor talán
nem érzem magam egyedül
védtelen és én is szerethetek
akkor már több ember is
velem tart velem tarthat és
együtt visszük végig a közös utat
utána a hideget sem fogom érezni
a csontjaim sem fognak megfagyni
és csak a múlt emléke lesz hideg
talán akkor nyáron sem fáznék
és a kezeim is melegek lesznek
csak hagyjanak élni
hagyjanak élni a hideg emberek