Lélek hangok

Sárkány

Zöld hátán fénylik a nap,
Lassan halad a hajnalokkal,
Átrepül ő minden mezőt,
Itt a sárkány, a felfedező.

Elmegy most mindenfelé,
Barátait meglátogatja,
Elhalad pár ablak előtt,
S mosolyog, ha almát kaphat.

Bejár most hegyet,s völgyet,
nagy vizeket, legelőket,
Integet a tengereknek,
És beletúr most a felőkbe.

Keres egy nagy barlangot,
ahol kincseit elrakhatja,
Harangot, aranyat, gyémánot,
mindent, mit éppen elkaphatott.

Talált is egy nagy-nagy helyet,
kristályokal volt tele,
Elrejtette saját kincseit,
És álomra hajotta a fejit.

Este fele lépteket hall,
Kíváncsian fülelni kezd,
Apró léptek, s gyermek hangok
közelednek feléje.

Úgy tesz mintha aludna,
De éberen figyel ám!
Vigyáznia kell, hogy sok kincsét
nehogy elophassa valaki.

"Itt van itt van, jaj de jó!"
Hallja meg a kis leányt,
"Tudtam, hisz láttam az árnyékát!"
Mutat a másik az árnyára.

Sárkány kissé megijed.
Vajon más is látta tán?
Megégeti az embereket,
ha kincseit akarják.

"Szerinted bántani fog?"
Kérdezi a kis leány,
S félve bár, de oda lép
és megérinti a Sárkányt.

Mindkét gyermek megsimizi,
Majd felis másznak rá,
Lecsúsznak hatalmas lábain,
S örömmel játszanak.

Sárkány hamar észre veszi,
Nem kincseit keresik ők,
Őt keresték a hatalmas,
büszke Gubanc sárkányőst.

Hamar ki is nyitja szemét,
S szól a gyermekeknek,
Kapaszkodjanak hátába,
Majd a felhőkig repülni kezd.

Elviszi őket a csillagokhoz,
Majd játszanak a szelekkel,
Átrepülik a hegytetőt, és
Haza viszi a két bajkeverőt.

"Köszönjük a remek utat,
Jól szórakuztunk Sárkány,
Találkozzunk holnap is,
S hozunk neked almát!"

Megvárta míg elalszanak,
Majd elindult vissza Sárkány,
Vissza ment a csillagokhoz
És ásítva kerített egy párnát.

Haza térve barlangjába,
Aludni tért a Sárkány is,
Kis barátait látja újra,
S kincses kalandokba fognak.