Lélek hangok

Időtlen

Lennék az időtlen,
Ki mindenkinek ott van,
Harcolva a hiányokkal
A tűzzel újra lobban.

Lennék az időtlen,
Ki mindent megtehet,
Bár ezt tehetenem,
De érts meg... Nem lehet.

Elveszi az időmet
Rengeteg sok dolog,
Miket ha tehetnék
Menten elfelednék.

Bár lennék időtlen,
Ki bármit megtehet,
Bármikor ott lehet
Ha valakinek kellene.

De nem vagyok az.
Nem tudok ketté szakadni,
S ha ezt nem érti meg valaki,
Mindenkit megsebez.

Nem egyszerű nekem se.
Küzdök mindennel,
De persze nincs időm
A rosszra. Nincs energiám.

Senki nem tudja milyen,
Ha este azon agyalsz,
Mi az mit nem tettél meg.
Annyira szánalmas vagy.

Tudom csak sajnáltatom
Magam, de rosszul vagyok.
Annyira fáj, hogy
Egymagam vagyok.

Csak egy napig ne akarjatok
Bántani a találkozással.
Aludni szeretnék és álmodni.
Akkor semmim sem fáj.

Csak ha elmondom az igazat,
Persze mindenki megutál.
Mit is kezdenének az
Hanyatló időmmel?

Lennék én időtlen,
Akkor találkoznánk,
Lennék én időtlen,
S újra játszhatnánk.

Lennék újra időtlen,
Álmodó kis gyermek,
De sajnos az én utam
Nehezebb mint terveztem.

Időtlen társam értsd meg hát,
Nem én osztom be az időm,
Mi véges már.
Örülj a percnek, ha talizunk.

Talán jővőre másképp lesz,
Több idővel másként lesz,
Lehet időtlen leszek magam is,
De addig fogadd el, hogy

Nem tudok mindig ott lenni.