Ülök a földön és hallgatom,
Nézem az ablakon át,
hogyan pereg le a víz
a láncokon át.
Csendben merengek én,
barátom a némaság,
a mai nap nyugodt lesz,
s jön a boldogság.
A fenyőfa most örül a víznek,
melyet az elolvadt hó ad át,
s boldogan nézem az ablakon át
ahogy cseppen néha a tornácra.
Eggyé válik elmém a vízzel,
s most én leszek a cseppek.
Boldoggá teszem a földet,
S boldogan olvadok el.
Mosolyog a nap reám,
s vissza mosolygok reá,
kimegyek tornácra,
S csak napozok. Nem árt.
Elfeledve a rossz dolgokat,
most csak pihenek én,
s remélem más is ezt teszi,
hisz ez a nap most pihenés.
ESTÁS LEYENDO
Lélek hangok
PoesíaEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
