Lélek hangok

Őszintén

Nem igazán igazodom ki magamon
egyszer hol ilyen, hol olyan vagyok.
egyszer fent, egyszer lent, de
ilyen az élet, nem de?

Mint ahogy egy csillag lehull, úgy
tűnik el a jó kedv nyomtalanul,
bár néha ha a lámpa kigyúl,
kedvem ismét csak gyógyul.

Nem tudni ez mitől függ ép,
bár ezt nem mintha bárki értené,
Ilyen ez az emberi lét, máshogy
valahogy nem lenne szép.

Most is csak a csendben figyelek,
Éppen várom a rímeimet,
ezzel a szokással rendet teszek és
csak bámulom a leveleket.