Lélek hangok

Széthullás

Minden darabokra robban,
sebez a kis szilánk,
Milliárdnyi pontba nyomban,
Fúrodik az üveg láng.

Kiáltok, de alig hallják,
Lassan családom sincs már,
Remélem, hogy egyszer talán,
Újra megtaláljuk egymást.

Apró csillagok az égen,
irigyellek titeket,
ragytok, mint hű testvérek,
bárcsak egy volnék köztetek.

Maradnom kell sajnos talán,
bár már régen feladnám,
egyszerűen nem tehetem,
maradok a földem felett.

Egyszer majd úgy hullok alá,
Mint megannyi hullócsillag,
Akkor talán megérti majd,
Ki volt a nagyobb, s erősebb baj.

Ősz haja talán még rosszabb lesz,
A hamis fénye is kihuny,
Eltűnünk mi mind a hárman,
És békén leszünk mind a hányan.

Vajon akkor széthullik majd?
Rájön az összes hibára,
talán akkor elnézést kér,
hogy mit is tett a családdal.