Úttalan bolyongok,
Gagyogok és nevetek.
Yoyózom az élettel,
Isten is csak nevet felettem,
S reménytelennek lát.
Csak ez lehet az igazság, nem?
Smaragd lelkem megpihen,
A fény felvisz.
Ki van ott?
Hallom a hangját.
Alatta a padló is roppan,
Zörög a szél.
Utolérem talán,
De az alakja ismét teleportál.
Oltamat kér.
Kegyelmet szeretne.
Fájó kezekkel kopog az
Átkos fekete hangszeren.
Játszani is elfelejtett vén keze.
A dallam mégis tiszta.
Lelke szép, hiába tagadja.
Ereje hatalmas, engem csak
Lenyűgöz.
Kedvem van ismét írni,
Emiatt újra zenélve sírni.
Megoldódik?
Bánatom elrepül, s csak én vagyok.
Este zuhanok a csillagokkal,
Felfele szárnyalok.
Elhiszem, amit írok és
Lelkemben helyre áll a béke, hisz
Élek.
ESTÁS LEYENDO
Lélek hangok
PoesíaEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
