Zuhanok, s feledek.
Megint elveszve szaladok,
Elfelejtve nyújtom kezem
Az ég felé, s enyémek a csillagok.
Enyémek lesznek a csillagok,
S barátkozom az űrrel.
Testem lebeg, és nem süllyed
Tovább. Csillogok.
Csillogok és tovább megyek.
Lelépek és ugrom.
A víz belekap a hajamba,
A tenger vissza adja a Holdat.
A tenger vissza adja a Holdat,
S lehozza nekem az éjjeli
Csillagokat a víz.
Beljebb úszom a tengerbe.
Beljebb úszom a tengerbe,
S megragadok egy csillagot.
Egyszer úgyis feljutok oda.
Suttogom magamnak,
S vissza teszem a kezem a vízbe.
Addig is csak élvezem a tengert,
Mi lehozta nekem az égitesteket,
S élvezem, hogy enyémek lettek.
Enyémek lettek a csillagok.
YOU ARE READING
Lélek hangok
PoetryEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
