Lélek hangok

Némaság

Kérdem az égtől:
Jól vannak?
Barátaim, kik
veled mulatnak.

Kikkel együtt iszol
a csillagokkal,
Maguk is csillognak
és onnan néznek.

Veletek akarok lenni.
Közeleg a halotti nap
És egyre több emlékkel
sodróm egy méllyebb

Part alatt. Félek.
Mindig ugyan azt élem át.
Rémálmok is kíséretnek,
És nem merek aludni most már.

Nem csak ruhám lesz
sötétebb, de a szívem
is felruházom feketébe.
Elvégre...temetés lesz.

Némaságba burkolózom
És amíg bírom,
Vissza tartom a szintén
néma könnyeimet.

Talán a bent tartás
egyszerűbb lesz és
ideiglenesen kiút.
Aztán lebukom.

Nem vagyok olyan
erős, mint amilyennek
tűnök és ez fáj, bár
inkább nevetek.

Addig sem a keserű
halált ízlelem a számban.
Veletek nevetek és
képeteket nem eresztem.

Jegyzem, mert máshogy
belebetegszem. Kezem is fáj.
Utálom a halált.
Had legyek néma már!

Akkor veletek leszek.
Én is a csillagokkal eszem
és a Holddal mulatok.
A néma ég lesz a haverom.