Tudod, reménytelen.
Addig amíg gyerek vagyok,
A szavaim üresen hatnak.
Nem is értem
Miért okolod magad,
Ha egy szóval sem mondtam
semmit sem rád.
Tényleg nem értem.
Csak szajkózod azt, hogy
mit mondok, mit gondolok,
S mit érzek.
Nem értelek.
Nem mondtam, hogy a te
hibád a vétkem.
Én cseszek el úgy is mindent.
Nem értem.
Csak akkor veszel észre, ha
Kiakadok, s emelem a hangom?
Persze utána sírva megyek el.
Nem is értem.
Szavak, miket máshogy értesz,
máshogy értek,
Máshogy érzünk.
Nem érthetjük.
Miért kell mindig félre értened?
Hiába értelek meg én téged,
Ha te mellettem beszélsz el.
Nem értesz.
Felesleges vitázni, mert
akkor is ha magam okolom,
Azt is magadra veszed.
Ennek mi értelme?
Hiába próbálom elmondani
amit érzek, a kétséget,
a sötétséget, de te
félre érted.
Nem te rád haragszom,
De ha el mondom az okom,
S közlöm: Magamra haragszok,
nem érted.
Én sem értem, de lassan
nem is akarom.
Felnőtt vagy, s kamaszod
nem értheted.
Értetlenek vagyunk a mind a ketten.
أنت تقرأ
Lélek hangok
شِعرEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
