Lélek hangok

Pocsolya

Egy pocsolyát látok,
Benne egy nagy világot.
Sárkány hajót tetején,
A hajón pedig két legényt.

Kifolyik a pocsolya,
Tovább úszik a hajó,
Rajta a két legény
Szorgosan kormányoz.

Hamar átérnek a
Túl part oldalára,
Ám ez a rossz irány,
A tenger sötét részét

Hatalmas szörnyek lakják.
Meg is támadják a hajót,
A két legény pedig csak harcol,
Ám a hajó léket kapott.

Elsüllyedni látszik félig,
Az Oktopusz győzni tűnik,
De a hajót megmentheti,
A láthatáron jövő Témé.

Téme eme tenger hőse,
Bátorsága világhírű,
Sokan férfi népnek tatják,
Ám egy lányról szól e mondám.

Hatalmas lándzsájával
Leszúrja a szörnyet,
Kimenti a két legényt,
A hajót egy-kettőre.

Cserébe a két legény
Szívét ajánlja fel néki,
De Témé eztet kéri:
Ne híreszteljétek el őket,

Kik a tenger alját lakják,
Had maradjon fent a béke,
Ember, szörnyek békessége.
A két legény megígéri, s

Ismételten útra kélnek.
Haza térve titok marad,
Témé földjén béke marad,
Így él azóta is, a

Két világ teljességben,
Szörnyek, népek
ismeretlen, szép álmokat
ők megélve.

Pocsojámba beletiport,
Egy kis gyermek, ki beleugrott,
Így lett vége a mesémnek, s
Szállok fel a buszra végleg.