Elrévedő tekintetek,
Néma hallgatások.
Berémlenek emlékképek,
Csendes suttogások.
Bent rekedt gondolatok,
Elhullajtott könnyek,
Néma szavak mormogása,
Elrejtett, könyvek.
Hiába a kérdezgetés,
Van ki nem felel már.
Gyakran eszedbe jutva,
Vajon most néz le rád?
Kezedben egy pár fotó,
Talán tintás levél,
Nagy levegővel suttogod,
Lassan most már elég.
Nem kapsz választ,
Mi van velük.
Magad ostromolod,
Elveszel az emlékekben,
S az agyad is csak forog.
Átalvatlan éjszakákat,
Nem számolod mostmár,
Elengeded így a múltat,
S nem fáj a némaság már.
CZYTASZ
Lélek hangok
PoezjaEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
