A felhők a legjobbak a világon,
Hisz onnan jön az eső,
elengedve könnyeidet
mossa majd el ő.
Nem nyitom ki az ernyőmet,
Pedig itt van nálam,
engedem, hogy eláztasson,
s el tűnjön a bánat.
Szomorú kis lelkemet,
remélem megnyugtatja,
a gonosz gondolatot
remélem elpusztítja.
Néha annyira elakarok
tűnni én az esővel,
S eggyé válni néha néha
a nyugosztas földdel.
Pusztulás és fájdalom
ez írja le szívemet,
s riadtan kiáltok fel
Én a néma csendbe.
Hangom persze nem jut el,
Hisz nem is hallható,
bár én lennék az eső,
Akkor lehetnék látható.
Tudnák akkor az emberek,
Hogyha fájdalom gyötör,
talán akkor itt lennének,
S nem egyedül kiáltanék
Én a néma csendbe.
VOUS LISEZ
Lélek hangok
PoésieEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
