Lélek hangok

Rallio

Halottad e már a hírt?
Mindenki utána jár.
Csoda lámpa, suttogják.
Csak értünk ég, mondják.

Titkos, apró udvarban
Egyetlen egy lámpa ég.
Hogy milyen fényt is áraszt,
Mindenki más hogy látja.

Van hol bíbor fényben ég,
Van hol sárga a színe,
Van, hol kék a színe már,
Van hol, fekete e szín.

Eme az: lélek lámpa.
Csak tiszta szív ismeri
Igazi,  valós színét,
Vajon ki látja majd még?

Egy lány tér be most a várba.
Haja ében, szeme kék.
Apró termetével ő,
Most már vígan lépdelő.

Ő az kinek semmi sincs,
Lehet neki ez a kincs,
Szíve tiszta, esze jó,
Aza neve, Rallió.

Rallió egy kis falunak
Szép lakója volt régen,
Bár a falu, most nem él,
átok lett rajtuk nem rég.

Az átokban színtelen,
Mindent szürkeség borít,
Olyan mintha köd lenne,
Bent tesznek az emberek,

Kijönni persze egysem
Jő, hisz ők rettegnek ám,
Hova tűnt kedvenc szinük,
Az életvidám nyár?

A kutya vonyít és fél,
A macska sem dorombol,
A lovak is nyihognak,
Minden marha megkergült.

Rallio ezt megunta,
Bátran útra kélve Ő,
Neki vág a világnak,
Megmenti kis falvát.

Árkon bokron lépdelt át,
Néha folyót is ugrott,
Egyszer medvével harcolt,
És az erdőben aludt.

Néha lettek társai,
Kikkel együtt ment tovább,
Nagy tudású emberek,
Kikkel együtt énekelt.

Innen hallott Lámpáról.
Azt mondják ki szíve tiszta,
Azé lesz a lámpa is,
Színesebbé teszi majd,

Az egész egy világot.
Rallio gondolkodott.
Lehet nem tiszta a szíve,
De megpróbálni nem árt,

Lehet tesz majd egy próbát.
Így indult hát el a lány,
Árkon bokron lépdelt át,
Néha folyót ugorva.

Most a vár palotába
Tartva, halad egyenest.
Elötte sokan állnak,
Felnőtt, gyermek, egyre megy.

Mindenkinek lámpa kell,
Melyet eladhatnak már,
Pénzsóvár az arany vár,
Innen a városnév is:

Aranyvár. Érdekes, mi?
Itt minden aranyból van.
Lámpa, járda, szék, asztal
Nem számít, csak csillogjon.

Ide tért be Rallio
Aranyvárpalotába,
Lassan halad a sora,
De türelmesen várja.

Elötte beszélgetnek,
Két asszony, ki susmorog,
Azt beszélik cserélnek,
Férjurukon átlépnek.

Rallio most félre néz,
Fájnak bűnös szavak itt,
Inkább a kertet kémleli,
Kizárja a beszédet is.

A kertre figyelve Ő,
Valaki meglöki őt,
Előre tolakszanak,
Mindenki őket szidja.

Két hatalmas herceg az,
Bár övék a tenger,
Nem tiszta szívvel jöttek,
Így hamar kipenderülnek.

Most megint beszédet hall,
Sokkal előrrébbröl jön,
Káromkodik két kocsis,
A lámpa őrzőt szidják,

Kinek dolga figyelni,
A lámpát elne lopják.
Oda érve kérdezi,
Miért kell e lámpa kincs,

Milyen színben pompázik?
A válasz persze hamis,
Rossz színt választanak ők,
A két kocsis elis lép,

A két asszony követi.
Persze ők sem tudnak mást,
Csak próbálkozni jöttek ám,
Elbuknak és el is mennek már.

Mindenki rosszat mondhat,
Ralliót nem érdekli,
Bátran lép az örzőhöz,
És várja a kérdését.

Miért kell neked e lámpa?
Kérdezi az őrző most,
Rallió bátran felel,
Színt vinnék most haza is.

Milyennek látod a színt?
Rallio gondolkodik,
Majd megnézi jobban is,
Nagy levegőt véve ő

Kimondja az igazat:
Nem látom én a színét,
Félek, elbuktam én is,
De egy próbát ám megért.

Nem buktál el kicsi lány
Emeli le a lámpát,
Átnyújtva neki Őrző.
Azé a lámpa, ki nem látja.

Feleli vidáman már.
Mentsd a falvadat leány,
Vidd el nekik színünket,
Had legyetek színesek.

Rallió féltve őrzi,
Hazáig megsem állhat,
Átlépi most a határt,
Faluja színekben áll.

A kutyák ugathatnak,
Elszállt végre a köd is,
Kijönnek az emberek,
Ujjongva énekelik:

Rallio, a jó leány,
Elhozta a lámpát már,
Megmentve a faluját,
Vissza jött a szép kis nyár.

*végig röhögtem miközben írtam*