Még mindig érzem a
Kellemetlen szúrást valahol.
Legalább már nem zsibbad, mi?
Összezárom fogaim.
Kétszer haraptam el,
Valahol vérzik bent. Muszáj?
Reszketve ültem le a székbe
És vártam a halált.
Menekülni nem tudtam, hisz
Lefogott aza a cucc...csipesz.
Utálom, hisz félek tőle:
Rettegek a tűktől. Kellemetlen.
Majd mikor kezd zsibbadni,
Jobb lesz. Addig sem érzem a
Tűnek helyét. A fúró hangja
Sem riaszt annyira.
Becsukva szemem, szorítom
Ökölbe kezeim és igyekszem
Nem megharapni az orvost.
Csak csendben várom a sorsom.
Egy óra alatt meg vagyok.
Még mindig zsibbadok,
De legalább menekülhetek.
És beszélni is tudok.
Talán most már nem fog
Fájni, ha eszek valami édeset.
Persze ahogy múlik az idő,
A szúrás helye is vissza jő.
Csak átakarom aludni.
Aztán nem is lesz rossz,
Egy nap alatt elmúlik és
Sima lesz a holnap. De most...
Kellemetlen.
VOUS LISEZ
Lélek hangok
PoésieEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
