Ott pihen az ablakomban,
Minden reggel látom én,
Napkeltétől napnyugtáig
Őrzi az én álmaim.
Kiszúrja a tüskéivel,
mind azt ami nekem árt,
De a kezem hozzá érhet,
Nekem semmivel sem árt.
Drága növény halhatatlan,
Pont amilyen vagyok én,
elnevezem Lúciónak, s
vígan élünk ketten mi.
YOU ARE READING
Lélek hangok
PoetryEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
