Lassan dalom elmerül,
Beszívja a hangom az űr.
Egy rossz érzés mindig legyűr.
Csak gyülekeznek a felhők.
Várom, hogy kirobbanjon,
Csak múlna már el a bajom,
Lelkem megfeszítve gomolyog,
Egyre gyűlnek a felhők.
Ismét gombóccal vagyok,
alig van mát levegőm, de vagyok.
Néha elsírom panaszom, s
elkergetem a felhőt.
Emberek közt vidám vagyok,
Bár a többség nem ismer.
Én sem mindig igazdok ki
a gyülekező felhőimen.
Csak csendben agyalok a konyha
padlón. Ismét magam vagyok.
Egyszer csak mindent elengedek
És elzavarom a felhőimet.
Felhőtlen leszek.:)
STAI LEGGENDO
Lélek hangok
PoesiaEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
