Szenvedő népek vagyunk
mi magyarok.
A bal sors is régen tép,
Nem kapunk víg esztendőt.
Megvert minket az élet,
Mi magyarokat.
Álandóan benne vagyunk
És akarva szenvedünk.
Bent ragadunk abban a korban,
Mi magyarok,
Amikor minden csak rossz.
Múltban maradunk?
Emlékezni tényleg nem rossz, de
Mi magyarok,
Nem eresztjük el a rosszat.
'56, '48, Aradi vértanúk.
Hiba is lenne elengedni talán.
Mi magyarok,
Rettenet történelemmel
Rendelkezünk, s ez rossz.
Október is a szenvedés hónapunk,
Mi magyarok
Ilyenek vagyunk. Nem igen van vidám
Nemzeti ünnep.
Lehet tényleg a szerencsétlen sors,
Mi magyaroknak
Csak Nekünk jutott.
Így is emleget a többi nép.
Harsogják utólag azt, mit akkor nem tettetek: Szegény magyarok!
Most már csak énekeljetek,
Énekeljünk sirató dallamot.
Szegény magyarok!
ESTÁS LEYENDO
Lélek hangok
PoesíaEz lenne a második verses kötetem. Ha van időd, vagy csak olyan kedved van olvass bele. Épitő jellegű kritikát itt is szívesen fogadok:3. A borítót @Lucylilla csinálta. Köszönöm:3
