Lélek hangok

Levegö hiány

Néha rám tör egy
keserű érzet.
Hiába veszem észre,
Nem tudok magamnak
segìteni.

Megtörten agyalok
És rájövök, hogy
önmagam ellensége
csak is én vagyok.
Segítek?

Levegőtlen maradok,
Ahogy besszippant
A rossz gondolat. Szívem
is megáll, és csak csendben
hallgatom ahogy kiált.

Nem értem. Az elöbb
jól voltam és most
megint rossz.
Sírok a konyha sarokban,
Énekelek.

A magas hangok
Sípolva kiáltanak,
És nem hallatszik a
dallamom. Mi a fene
van velem?

Ez a szar érzés néha rám
köszön, marad egy
Fél napot, aztán
elköszön.
Miért?

Utána mosolyom,
igazi, nevetésem megint
dallamos és levegőt
ismét kapok.
Most is.

Ahogy kiírom a
Fájdalmat, eltűnik.
Remélem nem gyakran
ránt el és haladhatok.
Az élni akarás a kijáratom.

Csak élni kell, nem?