Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

1.1.- Vonatút

Augusztus 31.

A nyár utolsó napja volt és ma utazunk Dracoval a Roxfortba. Éppen fordultam meg a másik oldalamra, amikor megláttam a szőke fejét, ahogyan az ágyam szélén ül, és úgy mosolyog rám, mint a tejbe tök. Annyira megijedtem, hogy az ágyról is leestem.

-Jó reggelt Kate! - hasát fogta a röhögéstől.

-Most ne tudd meg hány féle képen tudtalak volna megátkozni. - néztem rá szúrós szemmel.

-Nem érdekel az, de ha láttad volna az arcod. Az nekem mindent megért.

-Ha kiröhögted magad felsegítenél a földről?

-Megérdemled hugi?!

-Hát miattad estem le az ágyról, így igen nagyon is. És ha mégegyszer huginak hívsz kitekerem a nyakadat. - már kora reggel felidegesít. Mi lesz akkor ma még..

-Rendben, gyere segítek, de utána készülődj, lassan indulunk az állomásra.- nyújtotta a kezét, és felhúzott a földről. Akkorát estem, hogy sajog a hátam.

-Miért mikor indulunk pontosan?

-Hát 10-kor indul a vonat, és most azt hiszem olyan fél 9 lehet, de még reggelizni is kell.

-Rendben akkor az étkezőben találkozunk, mert szerintem te se készülődtél teljese össze.- néztem végig a pizsamáján.

-Hát jól látod, de akkor megyek is.- ezzel kilépett a szobámból, ami persze, hogy az övé mellett volt.

Gyorsan bepakoltam a bőröndömbe, és összeszedtem azokat a ruhákat, amiket fel fogok venni. Bementem a külön fürdőszobámba, ami a szobámban volt. Biztonság kedvéért kulcsra zártam, hogy Draconak ne támadjanak olyan ötletei, hogy bejöjjön. Elég sokszor fordult elő már, de remélem az utolsó alkalommal jól megjegyezte, hogy nem szabad. Véletlen sem küldtem rá egy aranyos kis átkot, áhh dehogy. Engedtem a fürdőkádba jó meleg vizet. Nem akartam most sokat fürdeni, így is elég későn keltem fel. Kiszálltam a kádból, és felöltöztem. Egy hosszú fekete szakadt nadrágot és egy bordó pólót vettem fel. Hajamat kiengedve hagytam. Fogat is mostam. Már majdnem készen voltam, amikor belenéztem a tükörbe, és észrevettem a sötétjegyet a bal alkaromon. Mint minden alkalommal, ha megyünk valahova eltakarom, hogy senki ne vegye észre. Nem az, hogy szégyellem -jó, azért az is közre játszik az egészben-, de nincs kedvem az utcákon végig menni és mutogatni, hogy „Nézzétek én vagyok Kate Riddle, a Nagyúr lánya és 11 évesen már halálfaló vagyok". Természetesen itt a kúriában nem takarom el. Így, hogy eltakarjam a karomat felvettem még egy fekete kardigánt. Ezután lementem a konyhába, ahol már mindenki ott volt. Draconak már a cuccai is ott voltak. Narcissa egy pálca suhintással lehozta az én bőröndömet is.

-Köszönöm Cissy.- mosolyogtam rá.

-Szívesen drágám. Mit kérsz reggelire?- kérdezte meg.

-Köszönöm, de nem kérek semmit, nem vagyok éhes.

-Muszáj enned valamit mielőtt elmegyünk.- vetette be az „anyai" szigort.

-Tényleg nem kérek, de viszek magammal valamit, hátha a vonaton megéhezek. - Így felálltam, és csináltam magamnak és Draconak is szendvicseket.- Tessék neked is csináltam.- nyújtottam oda a fiúnak.

-Köszi Kate.- vette át a szendvicseket.

Míg a többiek megreggeliztek én körbe jártam a házat, és utoljára megnéztem magamnak mindent, mert egy ideig nem látom viszont a Kúriát. A szobámban voltam, amikor valaki megfogta a vállam. Gyorsan megfordultam és Cissy állt mögöttem.