Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

2.2.- Az új hajtó és fogó

Az év eléggé izgalmasan kezdődött. Roxfortba érkezésünk második napján az egész iskola tudta, hogy Harry Potter és Ron Weasley egy repülő kocsival jöttek az iskolába. Mondjuk ezt onnan tudtuk meg, hogy reggelinél a Griffendélesek asztalától valaki teli torokból ordibálni kezdett. Vagyis pontosabban Mrs. Weasley volt az. Mint kiderült egy rivallót küldött legfiatalabb fiának.

-...ELLOPNI A KOCSIT, AZON SE CSODÁLKOZTAM VOLNA, HA KICSAPNAK, KERÜLJ CSAK A KEZEIM KÖZÉ, ESZEDBE SE JUTOTT, HOGY APÁD ÉS ÉN MIT ÉLTÜNK ÁT, AMIKOR MEGLÁTTUK, HOGY ELTŰNT...

Minden fej oda fordult és azt keresték, hogy ki kaphatta a rivallót. Mrs. Weasley százszorosára felhangosított hangjától a mennyezetről potyogni kezdett a vakolat. Az asztalon lévő tányérok és poharak táncoltak a hangzavartól.

-...ÉJJEL ÉRKEZETT DUMBLEDORE LEVELE, AZT HITTEM APÁD BELEHAL A SZÉGYENBE, NEM AZÉRT NEVELTÜNK FEL, HOGY ILYENEKET CSINÁLJ, HARRYVEL EGYÜTT MEG IS HALHATATTOK VOLNA...

Ron Weasley olyan mélyre csúszott le a székében, hogy csak a feje búbja látszódott ki. Harry pedig kifejezéstelen arcot vágott. Sejtésem szerint úgy tett mintha nem is hallaná.

-...EGYSZERŰEN GYALÁZATOS, APÁDAT FELELŐSSÉGRE VONJÁK A MUNKAHELYÉN, AZ EGÉSZ A TE HIBÁD, HA MÉG EGYSZER EGY ROSSZ SZÓT HALLOK RÓLAD, AZONNAL HAZAHOZUNK!

Az utolsó szó után még sokáig síri csend volt a terembe. A piros levél kiesett Weasley kezéből, lángra borult, és pillanatok alatt hamuvá égett. Néhány diák felnevetett, de lassan mindenki visszatért a napirendre és folytatták a reggelit.

Nemsokára Piton professzor jelent meg az asztalunknál és kiosztotta az órarendeket. Miután megkaptuk gyorsan átfutottam a mai napi órákat és természetesen egy grimasszal jeleztem a nem tetszésemet.

-Ez most valami rossz vicc, ugye?! – temette az arcát a kezei közé Pansy. – Dupla mágiatörténettel kezdjük ezt az évet...

Mind a négyen emésztettük az olvasottakat. Délelőtt dupla mágiatöri, egy bűbájtan a Hollóhátasokkal és egy átváltoztatástan. Délután pedig egy sötét varázslatok kivédése a drága Lockhart professzorral.

-Tudjátok mit tanultam meg tavaly mágiatörin? – szólalt meg végül Blaise.

-Semmit?! – ráncoltam össze a szemöldököm.

-Haha... - forgatta meg a szemeit barna bőrű barátunk. – Nem, azt, hogy vinni kell egy párnát magunkkal. A jó öreg Binns úgysem figyeli, hogy ki mit csinál az óráján.

-Végül is nem is rossz ötlet. – helyeselt vele a mellettem ülő Draco. – Legalább kényelmesen tudunk aludni.

Így történt, hogy a szobánkból hozott párnánkon, puha felületen tudtuk végig aludni az unalmas mágiatörténetet. Ezután a bűbájtan és az átváltoztatástan piskóta volt. Mind a kettőn átismételtük a tavaly tanultakat. Miután végeztünk a délelőtti óráinkkal lementünk az udvarra. Igaz nem volt valami nagy meleg, de hideg sem volt. Míg Pansy nekem áradozott Lockhartról addig Draco és Blaise azt tárgyalták, hogy most kik vannak bent a kviddics csapatban. Minden tökéletes volt addig amíg Draco észre nem vette Harryt és barátait. Egy elsős kisfiú ott állt mellette egy fényképezőgéppel a kezében.

-Esetleg odaadnám a gépet a barátodnak, én pedig, mondjuk melléd állnék... Aztán alá is írnád nekem, ha megkérlek? – esedezve nézett Harryre, aki nem kicsit érezte magát kellemetlenül.

Tökre aranyos lett volna, ha ezt Draco nem hallja meg. De sajnálatos módon ez nem jött össze.

-Aláírt fénykép? Potter, te aláírt fényképeket osztogatsz?