Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

4.2.- A világkupadöntő 🔞

Kedves Sirius!

Fontos dolgot szeretnék megosztani veled.
Nem tudom, hogy tudsz-e róla vagy nem, de tizenegy éves korom óta halálfaló vagyok. Eléggé bonyolult az, hogyan váltam ezzé, de most nem ez a lényeg.
Nem régen, talán pár napja, az egyik éjjel arra keltem fel, hogy a Sötét Jegyem szúr és sötétebb is lett egy árnyalattal. Nem tudom, mi lehet ez, de nagyon félek.
Nem tud erről sok mindenki, csak te, és a barátom, Draco. Szerintem neki sem mondtam volna el, ha éppen nincsen a közelembe, amikor elkezdett fájni a Jegy. Neked is csak azért mondom el, mert megbízok benned, és úgy érzem muszáj még egy embernek tudnia erről.
Nagyon kérlek ne mond el senkinek sem ezt, mondjuk nem nagyon tudod, de akkor is.

Ölel fogadott lányod, Kate.

Ui.: Remélem minden rendben veled, és hamarosan tudunk találkozni. Hiányzol nekem!

A baglyom lábára kötöttem a levelet, és elküldtem, hogy keresse meg Sirius Blacket. Ma fog sor kerülni a kviddics világkupadöntőre, amit Dracoval régóta várunk, hogy elérkezzen. Hamarosan indulni fogunk, mert kevesebb, mint másfél óra és kezdetét veszi a mérkőzés.

Éppen a szobámba lévő tükör előtt ültem, és a hajamat fontam be, amikor belépett Draco a szobámba. Fekete nadrágban és egy fehér ingben volt. A szőke haját hátra fésülte és késztetést éreztem arra, hogy jól beletúrjak.

Mosolyogva mögém sétált, és átölelt hátulról, miközben belepuszilt a nyakamba.

- Csodálatosan nézel ki, szépségem – motyogta bele a nyakamba, mire elmosolyodtam. A becézés miatt is és a hízelgő szöveg miatt is. – Lassan indulunk, apa szólt, hogy tíz perc múlva lent legyünk a nappaliba.

Bólintottam, majd beleraktam a hajamba a hajgumit.

- Figyelj rám egy kicsit – szólalt meg Draco, és az arca elkomorult. Felé fordultam és kutakodva figyeltem az arcát. – A mérkőzés után kérlek maradj a közelemben!

- Miért is? – értetlenkedtem. – Tudok vigyázni magamra, Draco!

Draco arca aggodalmat sugárzott és nem értettem az aggodalom okát.

- Történni fog valami, amit nem mondhatok el neked – bökte ki, mire még érthetetlenebb arckifejezéssel vizslattam. – Sajnálom, hogy nem mondhatom el neked, de nagyon kérlek maradj végig mellettem, mert nem akarom, hogy bajod essen.

Felálltam a tükörtől és Draco elé sétáltam. A kezemet az arcára tettem, és hüvelykujjammal végigsimítottam az ajkán.

- Rendben – feleltem. – Melletted maradok, és nem mozdulok mellőled!

Draco halványan elmosolyodott és megragadta a derekamat, hogy közelebb vonhasson magához. A homlokunkat összeérintettük, majd gyengéden, de szenvedélyesen megcsókolt.

- Köszönöm – lehelte az ajkamra.

- Nem kell köszönöd semmit sem – mosolyodta el. – Miattad megteszem!

Újra megcsókolt, ami már nem volt annyira gyengéd, mint az előző, inkább akaratosabb. A nyelveink táncpárbajt vívtak egymással, és esélytelen lett volna eldönteni ki áll nyerésre.

Nem mutattam ki Draconak, de én is aggódni kezdtem, hiszen azt mondta történni fog valami a mérkőzés után, de nem mondja el mi, és ez aggaszt is egyben. Tudni szeretném, de nem fogok kérdezősködni, mert úgysem mondaná el nekem.

Levegő hiány miatt elváltunk egymástól, de nem távolodtunk el. Draco végigsimított a derekamon, mire megborzongtam. Ez volt az egyik gyengepontom, a másik pedig az, ha a fülem tövét puszilgatja.