Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

1.6.- Edevis tükre

A hetek gyorsan teltek a Halloweeni este óta. A testi- és a lelki állapotom egyre javult az engem ért átok miatt. Mint kiderült még Potter és társai 'legyőzték' a trollt. Lemerem fogadni, hogy Mógus professzor szabadította ránk. Azóta minden SVK órára gyomorgörccsel ültem be és többször is ki kellett kéredzkednem hányinger miatt. Az esetről csak mi négyen és Piton professzor tudott. Az utóbbitól kaptam egy bájitalt, amitől rémálmok nélkül tudok aludni. Draco és Blaise egyre többet aludtak nálunk, szinte már beköltöztek hozzánk. Imitt-amott már a ruháikat is itt hagyták.

Egy napon pont Sötét Varázslatok Kivédése óráról siettem a mosdóba rosszullétem miatt. Már éppen mentem vissza a terembe amikor összefutottam a Báróval.

-Szép napot, Báró Úr! -köszöntöttem a házkísértetünket.

-Magának is, Riddle kisasszony. -biccentett felém. -Pont magát kerestem.

-Engem?! -lepődtem meg. -És miben segíthetek?

-Nincs valamelyik éjjel kiszöknie és társalognia velem? Tudja rám férne egy jó beszélgetés.

-Múltkor pont maga mondta, hogy többet ki ne merjek lépni a körletünkből takarodó után. -nevettem fel.

-Tudom, de múltkor maga ajánlotta fel, hogy beszélgetne velem. Nos?! -nézett rám kérdőn.

-Ha nem árul be, akkor persze. Most este megfelel? -kérdeztem meg.

-Nekem rendben van. Klubhelyiség előtt várom magát, takarodó után.

-Ott leszek. -majd visszaindultam a terembe.

El sem hiszem, hogy a Véres Báróval fogok éjnek éjjelén a folyosókon mászkálni. Erre a gondolatra felnevettem. Miután visszaértem már ki is csengettek az óráról így nem kellett a dadogós Mógus professzort hallgatnom. Mivel ez volt a nap utolsó órája így a nagyterembe vettük az irányt, hogy megebédeljünk. Mindenki jó ízűen megette a tányérjába helyezett ételt. A nagyterem után a hálókörletünkbe mentünk, azon belül a Pansyvel való közös szobánkba. Kis idő után a négy fiú is megjelent. Craket és Monstrot már le se tudtuk magunkról kaparni, így ők is folyamatosan velünk voltak. Arról viszont nem tudtak, hogy a fiúk néha napján itt töltik az estéjüket. Még az kéne, hogy ez a két mamlasz is itt aludjanak.

-Srácok. Miért van itt Blaise pólója? -fordult oda hozzánk Crack. Mi négyen gyorsan összenéztünk, hogy mit is mondjunk nekik. Végül Pansy volt, aki válaszolt.

-A napokban leittam az én ingemet és Blaise kölcsönadta az övét, amikor náluk voltunk. -mondta zavarban a lány.

-Ohh, értem. -tette vissza a földre a pólót. Nagyot felsóhajtottunk, hogy nem buktunk le. Hála Merlinnek, hogy ezek ilyen sík hülyék.

A délután hátralévő részében az aznapi házi feladatokat írtuk meg. Miután végeztünk a hatosunk felment a nagyterembe megvacsorázni. Az egész vacsorát végig ökörködtük, viszont az én agyam teljesen máshol járt. Pontosabban egy esti beszélgetésen a Véres Báróval. Hogy hány kérdés merült fel bennem, hogy miért velem akar beszélni? Egy idő után feladtam a számolást. Legyen ennyi elég.

Már csak ketten voltunk Pansyvel a szobában és aludni készültünk. Vagyis én nem csak ő. Miután meggyőződtem arról, hogy a lány alszik óvatosan felkeltem és kisétáltam a klubhelyiségből.

-Jó estét! -köszöntem illedelmesen a kísértetnek.

-Önnek is, Kate!

-Hogyan tetszik lenni? -kérdeztem meg.

-Hát ahogyan egy kísértet lehet úgy viszonylag jól. És Ön Kate?

-Most már tökéletesen. -mosolyodtam el.