Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

2.1.- Új év, új bonyodalmak

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan tud egy nyár telni, ha azt élvezik. A gyenge szél ahogyan a hajadba borzol, a kis madarak éneke amire nap, mint nap kelek, vagy éppen, ha az egész szünidőt a barátaiddal töltöd.

Pansy és Blaise szinte az egész nyarat a Malfoy-kúrián töltötte velünk. Szinte majdnem mindennap legalább egy kviddics mérkőzést lejátszottunk és Blaise-nek nagy bánatára be kellett ismernie, hogy Pansy igen is jól tud játszani. Emellett Draco és én rettentően rutinosan mozogtunk a felállított pályánkon. Elhatároztuk, hogy idén jelentkezünk a Mardekár kviddics csapatába, mint új fogó és hajtó.

A mai nap sem lett máshogyan eltervezve, mint hogy egész nap játszunk kint. Pont mentem ki a hátsó kertbe a srácokhoz amikor beszéd foszlányokat hallottam meg Lucius dolgozószobájából.

-Sikerülni-e kell... - hallottam meg Lucius suttogását.

Fogalmam sincs kihez beszélt, de eléggé bizalmasnak tűnt, ha suttogva számol be erről valakinek. De mégis kinek?

Nem akartam foglalkozni velük ezért mielőtt észrevesznek, hogy hallgatózok elspurizok onnan. Futva tettem meg a kertig lévő utat, ahol Dracoék vártak. Vagyis Pansy és Blaise, mivel Draco sehol sem volt.

-Hol van Draco? - kérdeztem meg.

-Az előbb hívta be az apja, hogy beszélni akar vele. - vonta meg a vállat nem törődőm ezzel az egésszel stílusban Blaise.

Áhh szóval Lucius Draconak mondott valamit, amiről nem kéne tudnia senkinek. Ez azt jelenti, hogy ma faggatóznom kell a Malfoy-fiúnál. Mindent elmond nekem, amit az apja mond neki, úgyhogy szerintem ezt is el fogja. Vagyis nagyon remélem.

Draco mikor visszaért kicsit úgy tűnt, mint aki meg lenne szeppenve, de hamar levetkőzte ezt és ő is beállt játszani. Egész délután kint voltunk, pihenni csak akkor szálltunk le mikor mindenki szomjas volt. Narcissa nyolc órakor szólt nekünk, hogy ideje bemenni vacsorázni.

Beszélgetések közepette megvacsoráztunk majd Pansy és Blaise elköszöntek tőlünk és hazamentek. Ezután megfogtam Draco csuklóját és felrángattam az emeletre. Értetlenül nézett rám, hogy mégis mit csinálok, de nem foglalkoztam vele. Behúztam a szobájába és bezártam azt.

-Ez mégis mi volt? - értetlenkedett Draco.

-Mit beszéltél apáddal a dolgozószobában? - tértem a lényegre egyből.

-Te kihallgattál minket? - háborodott fel Draco és olyan tömény lenézéssel nézett rám hogyha nem ismerném akkor megijednek tőle.

-Éppenséggel nem hallgatóztam csak meghallottam egy-két hangfoszlányt. - nevettem fel kínosan.

-Akkor mit hallottál? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Igazából csak annyit, hogy 'Sikerülni-e kell...'. Esküszöm csak ennyit hallottam. - emeltem fel a két kezem magam elé. - De most elmondod, hogy minek kell sikerülnie.

-Nem tudom elhallgatni előled ugye? - nevetett fel és megcsóválta fejét.

-Úgy ahogyan mondod. - bólogattam hevesen és közben mosolyogtam.

-Jól van akkor mondom. - sóhajtott fel én pedig fészkelődni kezdtem. - Azt mondta, hogy ebben az évben minden megváltozik a Roxfortban.

-De mégis mi? - néztem rá értetlenül.

-Annyit mondott, hogy innentől fogva csak aranyvérűek járnak majd abba a suliba nevezhető helyre. - közölte velem mintha olyan jó hírt lett volna.

Valószínűleg Draconak is feltűnt, hogy nem éppen jó dolgot közölt velem. Lehet ezt abból, mert ránézett az arckifejezésemre.

-Most mégis miért nézel így rám? - most ő nézett rám értetlenül.