Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

4.1.- Utószülinapi 'meglepetés'

- A picsába!

A hirtelen jövő fájdalomra, ami a bal alkaromon hasított belém, felültem az ágyon, hajnalok hajnalán. Draco, aki mellettem aludt a szobámba, ijedten pislantott rám.

- Mi történt, Kate? – kérdezte álmosan, de aggódva.

A jobb kezemet a bal alkaromra helyeztem, és erősen rászorítottam, hogy csillapítsam a fájdalmat, ami nem akart szűnni. Sose éreztem még ezelőtt ilyet, és ez engem is megrémisztett.

Mivel nem válaszoltam Draconak, ülőhelyzetbe kecmergett, és felkapcsolta az éjjeli szekrényen lévő kislámpát. És amikor a szobát elárasztotta a világosság, egyből megtudtam, miért is fáj a bal alkarom.

- A Jegyem – suttogtam elképedve.

- Tessék? – kérdezte döbbenten Draco, valószínűleg nem hallotta mit mondtam.

- A Jegyem, Draco – fordultam felé, és odamutattam a kezemet neki. – A Jegyem fáj... Sose történt még ezelőtt ilyen...

Draco ijedten fogta meg a kezemet, és óvatosan végigsimított a Sötét Jegyen.

- Kate, ez sötétebb lett!

Kikaptam az enyhe szorításából a kezemet, és én is megnéztem.

Igaza volt. A Jegy egy árnyalattal sötétebb lett. Most már nem volt olyan halvány, mint az elmúlt években. Sokkal jobban lehetett látni rajta a koponyát és a kígyót.

- Mégis mit jelenthet ez? – kérdeztem kétségbeesetten. – Miért lett sötétebb?

- Nem tudom, Kate – rázta meg a fejét Draco. – De ne aggódj, nem lesz semmi baj...

Hitetlenkedve néztem rá a mellettem ülő fiúra, aki idő közben átkarolta a vállamat és közelebb vont magához.

- Ez igazán megnyugtató, mit ne mondjak! – mondtam neki kicsit ingerültebben, majd újra kétségbeesett lett a hangom. – Mi van, Draco, ha ez azt jelenti, hogy apám vissza fog térni? Mi lesz akkor?

- Shh – csitítgatott, miközben a hátamat simogatta. – Nem tudjuk mit jelent ez, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Várunk vele, és ha sötétebb lesz, szólunk valakinek. Addig megmarad a mi titkunknak. Természetesen csak akkor, ha te ezt szeretnéd!

Bólintottam. Egyelőre elég, ha csak Draco és én tudunk róla.

- Pansynek és Blaisenek se szóljunk – mondtam neki.

- Ahogyan azt te szeretnéd – adott egy puszit a hajamba, és közelebb vont magához.

A vállára hajtottam a fejemet, és lehunytam a szememet, hogy kizárjam az előbb történteket és csak Draco illatára koncentráljak.

Belegondolni is rossz abba, hogy apám visszatérhet, és újra uralkodni akar az egész varázs világ felett, miközben mindenkit megrémít. Már akkor tudtam, hogy nem véglegesen tűnt el a föld színéről, amikor megölte Harry szüleit. Hiszen azóta már kétszer megpróbált visszatérni, sikertelenül.

Egy nagyot nyeltem, majd kinyitottam a szemem. El akartam terelni a figyelmemet teljesen más irányba. Felemeltem a kezemet, és megfogtam Draco állát, hogy magam felé fordítsam a fejét. Egymás szemébe néztünk, és szavak nélkül kommunikáltunk egymással. Mind a kettőnk jól tudta most nem segítenek az üres szavak, így pillanatokon belül egymás ajkait ízlelgettük.

A nyári szünet kezdete óta elválaszthatatlanok lettünk. Nem lehetett egyikünket sem a másik nélkül látni. Mindenhova együtt mentünk. Mindig együtt aludtunk, úgy érzetük, hogy muszáj egymás közelében lennünk, de megmagyarázni nem tudta egyikünk sem, miért is.