[Ez a rész Draco Malfoy szemszögéből íródott.]
Miután Kate ott hagyott minket azzal az indokkal, hogy véget vett ennek az egésznek – mellesleg fogalmunk sem volt róla, hogy mégis miről beszél – visszamentünk a klubhelyiségbe, és leültünk az egyik kanapéhoz, ahol úgy döntöttünk megvárjuk a lányt. A mardekárosokat nem nagyon érdekelte a Hugrabug-Griffendél mérkőzés, így az egész ház szinte bent ült és vagy tanult, vagy elmerülten beszélgettek egymással. Néha észrevettem a szemem sarkából, hogy Daphne Greengrass folyamatosan engem néz. Nem tagadom év elején még egy kicsit bejött a lány, de a folyamatos rám mászása elérte nálam, hogy undorodjak tőle. Meg hát itt van Kate is. Az utóbbi időben, mintha megváltozott volna a legjobb barát érzésem valami mássá. Ahogyan ketten örültünk neki, hogy Pansy és Blaise végre összejöttek mindig késztetést éreztem arra, hogy egyből megcsókoljam, de nem mertem. Mi van, ha ő nem tekint rám így, mivel hároméves korunk óta ismerjük egymást és hirtelen egymásba szeretünk? Kicsit furcsa lenne.
Pansyvel és Blaise-zel beszélgettünk arról, hogy esélyesek vagyunk-e arra, hogy idén megnyerjük a kviddicskupát a házkupával együtt amikor kinyitódott a klubhelyiség rajta, és már megörültem, hogy Kate ért vissza, de csalódnom kellett, mert a házvezetőnk, Piton professzor lépett be. Mikor észrevett minket intett nekünk, hogy menjünk vele. Mindenki minket nézett ahogyan távozunk a klubhelyiségből. Szó nélkül haladtunk a folyosón egyenesen a gyengélkedő felé.
-Nem lesz örömteli látvány – szólt Piton professzor szokatlanul együttérző hangon, mikor a gyengélkedő ajtaja elé érünk. – Újabb merénylet történt... egy hármas merénylet.
A gyomrom fájdalmas bukfencet vetett. Minek kell nekünk pont hármunknak megtudnia ezt? És miért kell megnéznünk őket? Csak nem? Nem, az lehetetlen...
Piton professzor benyitott a gyengélkedőbe, és betessékelt minket. Madam Pomfrey egy hosszú göndör hajú ötödéves lány fölé hajolt. A szomszédos ágyon Hermione Granger feküdt ő is kővé dermedve. A mellette lévő ágyon pedig...
-Kate! – zokogott fel Pansy, és én is éreztem a torkomban a hatalmas gombócot.
Kate, a mi Kate-ünk üveges szemmel, mozdulatlanul feküdt. Odasétáltam az ágya mellé, leültem és megszorítottam a jég hideg kezeit.
-A könyvtár közelében bukkantunk rájuk – szólt Piton professzor. – Gondolom, nem tudnak magyarázatot adni erre. Mellettük találtuk a földön...
A tanár egy kicsi, kerek tükröt mutatott nekünk. A fejünket ráztuk, s közben Kate-re meredtünk.
-Visszamegyek magukkal a Mardekár-klubhelyiségébe – mondta Piton gondterhelten. – Van néhány bejelenteni valóm a mardekárosok számára.
***
-Legkésőbb délután hat órakor minden tanuló visszatér a ház klubhelyiségébe. Ezután senki nem hagyhatja el a hálókörletet. A tanítási órákra csak tanári kísérettel mehetnek. A mellékhelyiséget is csak tanári felügyelet mellett használhatják. További rendelkezésig felfüggesztjük a kviddicsedzéseket és -mérkőzéseket. A tervezett esti programok elmaradnak.
A klubhelyiségben összegyűlt mardekárosok némán hallgatták Piton szavait. A tanár összetekerte a pergament, amiből felolvasott, és folytot hangon folytatta:
-Talán mondanom sem kell, hogy még soha nem voltam ilyen nehéz helyzetben. Ha nem sikerül elfogni a merényletek elkövetőjét, az iskolát valószínűleg bezárják. Kérek mindenkit, aki úgy gondolja, hogy hasznos információval szolgálhat, hogy azt haladéktalanul közölje velünk.
YOU ARE READING
Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]
Fanfiction"𝓘𝓯 𝔂𝓸𝓾 𝓵𝓸𝓿𝓮 𝓼𝓸𝓶𝓮𝓸𝓷𝓮 𝓯𝓲𝓰𝓱𝓽 𝓯𝓸𝓻 𝓲𝓽, 𝓫𝓮 𝓼𝓽𝓻𝓸𝓷𝓰 𝓪𝓷𝓭 𝓭𝓸𝓷'𝓽 𝓽𝓱𝓻𝓸𝔀 𝓲𝓽 𝓪𝓼𝓲𝓭𝓮. 𝓑𝓮𝓬𝓪𝓾𝓼𝓮 𝓵𝓸𝓿𝓮 𝓲𝓼 𝓯𝓻𝓮𝓮, 𝔀𝓮 𝓪𝓻𝓮 𝓸𝓷𝓵𝔂 𝓪𝓯𝓻𝓪𝓲𝓭 𝓫𝓮𝓬𝓪𝓾𝓼𝓮 𝓲𝓽 𝓱𝓾𝓻𝓽𝓼 𝓽𝓸 𝓫𝓮 𝓭𝓲𝓼𝓼𝓪�...