Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

2.5.- Párbajszakkör

Vasárnap reggel Draco mellett ébredtem. Ahogyan felültem kiderült, hogy nem csak én maradtam a fiúk hálókörletükben hanem Pansy is. Már ő is ébredezett így mikor rám nézett kajánul elmosolyogtam. Merlin is tudja, hogy Pansyt és Blaiset egymásnak teremtette a sors is. Szépen csöndben összeszedtük a holmijainkat, hogy ne keltsük fel a hangosan szuszogó fiúkat és visszamentünk a szobánkba. Amikor már a saját ágyunkon fetrengtünk végül Pansy felé fordultam.

-A hülye is látja, hogy odavagytok egymásért – néztem rá nagy mosollyal az arcomon.

-Mégis miről beszélsz? – fordult ő is felém és az arcát elöntötte a pír.

-Oh, nagyon is tudod miről beszélek – felültem az ágyamon és minden figyelmemet a lányra szenteltem. – Miért nem léptek már? Látszik rajtatok, hogy imádjátok egymást.

-Bagoly mondja verébnek – forgatta meg a szemeit. – Akkor te és a Dracoval való helyzeted mi?

-Ne tereld másra a témát... – zavartan lesütöttem a szemeimet. – Az én helyzetem Dracoval sokkal másabb, mint a tiétek. Ti kölcsönösen szeretitek egymást Blaise-sel, míg nálunk csak egyoldali ez...

-Hát te nagyon hülye vagy, drágám, már ne haragudj – nevetett fel Pansy. – Draco teljesen odavan érted, ne már, hogy nem vetted még ezt észre?!

-Ez hülyeség... – vágtam rá. – Draconak a liba Greengrass tetszik...

Egy nagyot sóhatottam majd végül felemeltem a fejemet és a már előttem guggoló Pansy szemeibe néztem.

-Nem szeret viszont... – a hangom hirtalan egy oktávval magasabb lett. – Különben is még én sem vagyok biztos benne, hogy én mit is érzek iránta pontosan...

-Akkor derítsük ki – Pansy mosolyogva tette a kezét az enyéimre.

Furcsán, már érthetetlenül fürkésztem az ő arcát. Pansy erre felnevetett, felállt és leült mellém.

-Szóval akkor... – kezdett bele. – Amikor Draco közelében vagy mit érzel?

-A szív verésem felgyorsul – kezdtem el. – Amikor mellettem van biztonságban érzem magam. Ő megtud vigasztalni, ha éppen levagyok törve. Ha szomorú vagyok akkor azt érzem, hogy csak ő tud megnevettetni, felvidítani. Ha mérges vagyok csak ő tud lenyugtatni. Ha megbánt valamivel rettentően gyorsan elfelejtem, hogy haragudtam rá. Amikor a szürke szemeibe nézek akkor elönt egy furcsa forróság. Ha magához ölel olyan érzést add, mintha egy rejtekhely lenne nekem ahová mindig elbújhatok, ha nem érzem magam biztonságban...

Elhallgattam, most ébredtem csak rá, hogy csak úgy folytak belőlem a szavak. Zavartan megráztam a fejemet, hogy elfelejtsük ezt az előbbi kitörésemet az érzéseimről. Viszont attól, hogy én elfelejtettem ezt a témát a mellettem ülő Pansy annál inkább nem.

-Édes, drága, én egyetlen egy hülye Kate-m... – sóhajtott fel mindent tudóan Pansy. – Ez azt jelenti, hogy te bizony fülig szerelmes vagy Draco Lucius Malfoyba.

A megvilágosulás olyan gyorsan ért, hogy elsírtam magam. A kezeimet az arcomba temettem és halkan zokogtam bele. Pansy csak nyugtatás képpen simogatni kezdte a hátamat és engedte, hogy kiadjam magamból minden érzelmet, amit csak tudtam.

Amikor a sírásom enyhülni kezdett nekidőltem Pansy vállának és egy hatalmas gombóccal a torkomban, remegő hangon megszólaltam.

-Szeretem Dracot... – mondtam ki.

-De? – Pansy jól tudta, hogy itt nem fejeztem be a mondandómat.

-De nem lehet köztünk semmi... – a szemeimből újra folyni kezdtek a sós könnyek.